A magyar munkaerőpiacon az elmúlt hónapokban érdemben csökkent a foglalkoztatottak száma, miközben a munkanélküliség nem emelkedett. A kettő együtt ritka páros: arra utal, hogy nem egyszerűen gazdasági ciklusok mozdítják a számokat, hanem strukturális változás zajlik, amelynek egyik fő eleme a munkaképes korú népesség fogyása.
2021 óta nem volt ilyen alacsony a foglalkoztatás
A szeptember–novemberi időszakban 4 millió 656 ezren dolgoztak Magyarországon, ami 36 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. A szöveg szerint utoljára 2021-ben, a Covid-válságból való kilábalás idején volt hasonlóan alacsony a foglalkoztatottak száma.
Külön figyelemre méltó, hogy az átmenetileg külföldön dolgozó magyarok (106 ezer fő) és a közfoglalkoztatottak (75 ezer) kiszűrésével számolt, úgynevezett elsődleges munkaerőpiacon már több hónapja 4,5 millió alatt van a foglalkoztatottak száma. Ebben a körben 4 millió 474 ezer fő dolgozott, ami 43 ezerrel maradt el az előző év azonos időszakától.
Miért nem nő a munkanélküliség?
A munkaerőpiac „tankönyvi” logikája szerint, ha kevesebben dolgoznak, akkor többen keresnek munkát – vagyis a munkanélküliség emelkedik. A bemeneti adatok alapján azonban most nem ez történt: a szeptember–novemberi időszakban 216 ezer munkanélkülit mértek, ami 15 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban, a munkanélküliségi ráta pedig 4,4% volt.
A foglalkoztatás és a munkanélküliség egyszerre csökken éves alapon. Ez inkább arra utal, hogy nem átmeneti, ciklikus hatás áll a háttérben, hanem a munkaerő-kínálat oldalán történik elmozdulás.
A foglalkoztatás visszaesése mögött súlyos strukturális tényező rajzolódik ki: a romló demográfiai helyzet. Az ok egyszerűen foglalható össze: többen mennek nyugdíjba, mint ahányan belépnek a munkaerőpiacra, ezért csökken a munkaképes korú népesség – és ez önmagában lefelé húzhatja a foglalkoztatotti és a munkanélküli létszámot is.
