Évente 22–23 ezer magyarral több hal meg idő előtt annál, mint amit az európai átlag indokolna – ez Siófok teljes népességével egyenlő veszteség, és javarészt megelőzhető betegségekből adódik. Egy most publikált elemzés szerint pénzügyi innovációval – társadalmi kötvények bevonásával – lehetne áttörni azt a politikai-finanszírozási csapdát, amely évtizedek óta akadályozza a komoly prevenciós programok elindítását Magyarországon -írja a Portfolio szakértője.
Az Eurostat adatai szerint Magyarország az Európai Unió legrosszabb egészségmutatóival rendelkező országai közé tartozik, miközben a prevencióra fordított összeg nominálisan nagyjából hatoda az uniós átlagnak. A rendszer finanszírozási logikája a betegségek kifejlett stádiumát jutalmazza: a nagy pénzek ott jelennek meg, ahol már elkerülhetetlen a műtét, áttétes a daganat vagy megtörtént a stroke. A megelőzés közben láthatatlan marad – részben azért is, mert ha sikeres, abból nem lesz hír.
Az elemzés szerint az igazi akadály politikai természetű. Egy komoly népegészségügyi program logikája egyszerű: ma kell tíz- és százmilliárdokat elkölteni ahhoz, hogy tíz-tizenöt év múlva sokszorosan megtérüljön kevesebb daganatkezelésben, be nem következett stroke-ban és több munkaképes emberben. Csakhogy egy politikai ciklus négy év, és egy pénzügyminiszternek az idei költségvetést kell egyensúlyban tartania, nem a 2040. évit. Ezt az időzítési paradoxont illusztrálja az észak-karéliai modell is: az 1972-ben indított finn program évtizedes, következetes munkával több mint 80 százalékkal csökkentette az aktív korú férfiak szív-érrendszeri halálozását – iskolák, önkormányzatok és helyi közösségek bevonásával, gyógyszer helyett rendszerszintű átalakítással.
Kötvény, amelynek hozama az egészségügyi eredményekhez kötődik
A javasolt megoldás középpontjában a társadalmi hatáskötvény (social impact bond) áll. Ez egy olyan konstrukció, amelyben a befektető előre finanszíroz egy prevenciós programot – például diabétesz-megelőzést, elhízás-csökkentést vagy korai daganatszűrést –, az állam pedig csak akkor fizet magasabb hozamot, ha a program mérhetően működik: csökken az amputációk száma, kevesebb a kórházi felvétel, javulnak a népegészségügyi mutatók. A kockázat egy része így a befektetőre hárul. A modell nem elméleti: az Egyesült Királyságban, Svédországban, Ausztráliában és az Egyesült Államokban már futottak ilyen projektek prevenciós és mentálhigiénés programokra. A svéd SALAR és az Európai Beruházási Bank közösen dolgozott ki egy olyan kötvénymodellt, amely a klasszikus kötvénypiacot outcome-alapú ösztönzőkkel kombinálja, kifejezetten intézményi befektetők számára.
„A prevenció nem egy alfejezet az egészségügyi büdzsében, hanem az egyik legjobb megtérülésű nemzeti beruházás." – az elemzés szerzőjének érvelése a társadalmi kötvény mellett.
Egy magyar egészségkötvény-program az elemzés szerint három pilléren állna. Az első egy mérhető KPI-rendszer lenne: dohányzási ráta, HbA1c-szintek, hipertónia-kontroll, elhízási mutatók, korai daganatfelismerési arány. A második pillér a független adatvalidáció – és itt az elemzés szerint Magyarország paradox módon jó helyzetben van, mivel a NEAK, az EESZT és a KSH kivételesen gazdag, longitudinális egészségügyi adatvagyonnal rendelkezik. A harmadik láb az intézményi befektetők bevonása: nyugdíjalapok, biztosítók, ESG-alapok, szuverén vagyonalapok, amelyek ma kifejezetten keresik a hiteles, mérhető társadalmi hatással bíró befektetési lehetőségeket.
A konkrét javaslat szerint egy éven belül, 200 milliárdos keretösszeggel elindítható lenne egy pilot program, amely siker esetén további egy éven belül 1000 milliárdos programmá fejleszthető. Ez lenne Magyarország valaha volt legnagyobb prevenciós projektje – az észak-karéliai modell fél évszázaddal későbbi, közép-európai változata.
