A táplálkozástudomány világa mára legalább annyira megosztottá vált, mint a politika -írja a Telex. A közösségi média felületein, különösen a TikTokon, influenszerek tömegei démonizálnak alapvető élelmiszereket vagy hirdetnek szélsőséges étrendeket, miközben az átlagfelhasználó teljesen elveszíti a fonalat abban, mi számít egészségesnek. Fontos azonban leszögezni: a dietetika nem hitkérdés, hanem kutatásokon alapuló tudomány. Utánajártunk a legégetőbb kérdésnek: valóban a szénhidrátok teljes elhagyása a titka a tartós fogyásnak?
Az Atkinstől a paleóig: egy évszázados küzdelem
A szénhidrátmegvonás mint módszer nem mai találmány. Míg a 20. század elején még epilepsziás gyermekek kezelésére használták, a széles körű népszerűséget a hetvenes években Dr. Atkins hozta meg számára. A zsírt és fehérjét előtérbe helyező, szénhidrátmentes szemlélet később olyan vadhajtásokban élt tovább, mint a monoton káposztaleves-diéta vagy az ősember étrendjét imitáló paleolit szemlélet.
Napjainkban a trend új arcot kapott: a fehérje lett az új "szuperétel", az amerikai táplálkozási ajánlások és a közösségi média sztárjai pedig ismét a húsfogyasztást és a szénhidrátok radikális csökkentését sulykolják. A szakemberek szerint azonban a tartós megvonás emésztési panaszokhoz, tápanyaghiányhoz és evészavarokhoz vezethet.
Gyors siker, biztos kudarc: a dietetikusok véleménye
Öt szakembert kérdeztünk meg arról, hatékony-e ez a módszer a testsúly karbantartására. Bár a megközelítések eltérnek, a végkövetkeztetés hasonló: a szélsőségesség nem kifizetődő.
Melegh Laura dietetikus rámutatott, hogy a szénhidrátok a hormonrendszer egyensúlyához is elengedhetetlenek, egy átlagos felnőtt energiabevitelének 45-60 százalékát ezeknek kellene kitenniük. Hasonlóan vélekedik Soltész Erzsébet is, aki szerint a magyar étrend valóban túl sok finomított cukrot tartalmaz, de a megoldás nem a megvonás, hanem a minőségi csere (zöldségek, hüvelyesek, magvak). Figyelmeztetett: a gyors fogyást gyakran izomvesztés kíséri, ami a későbbi visszahízáskor még kedvezőtlenebb testösszetételt eredményez.
Gajda Zoltán, a Bethesda kórház szakértője a szervezet egyediségét hangsúlyozza. Tapasztalatai szerint a drasztikus megvonás hosszú távon szinte mindenkinél visszahízáshoz vezet. Ehelyett a szénhidrátarány enyhe csökkentését (50-ről 40 százalékra) és a rendszeres mozgást javasolja.
Kalóriadeficit és rostpótlás
A Testnevelési Egyetem vezető dietetikusa, Shenker-Horváth Kinga szerint a kezdeti látványos súlycsökkenés nagyrészt csupán vízvesztés. Kiemelte a rostok hiányát, mint komoly kockázati tényezőt, ami tönkreteheti a bélmikrobiom egyensúlyát. Szerinte a siker kulcsa a személyre szabott energiamérleg, nem pedig egyetlen tápanyagcsoport kiiktatása.
Szűcs Zsuzsanna, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének elnöke technikai oldalról közelít: a fogyáshoz negatív energiamérleg, azaz nagyjából napi 500 kcal deficit szükséges. Hangsúlyozta, hogy a szervezet alapvető működéséhez napi 100-130 gramm szénhidrátot mindenképpen biztosítani kell, de ezen belül az egyéni ízlés és egészségi állapot határozza meg a pontos arányokat.
A szakértői konszenzus egyértelmű: a szénhidrátmegvonás lehet hatékony villámfogyókúra, de az egészségmegőrzés és a tartós súlytartás szempontjából kockázatos. A tiltás helyett a minőségi forrásokra – teljes értékű gabonákra, zöldségekre és gyümölcsökre – kell helyezni a fókuszt.
