A belélegzett apró részecskék közül az eredetüktől függ, mennyi rakódik le a légzőrendszerben, a fizikai aktivitás pedig főként azt befolyásolja, hogy hová jutnak. Erre jutottak az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a HUN-REN Energiatudományi Kutatóközpont kutatói, akik tizenegy év budapesti mérési adatait elemezték. Az eredmények segíthetnek jobban megérteni a légszennyezés egészségügyi kockázatait, és hatékonyabb levegőminőség-védelmi intézkedések kidolgozásához is hozzájárulhatnak.
A kutatók főként a Budapest Aeroszol Kutató és Oktató Platform (BpART) Laboratóriumban gyűjtött adatokkal dolgoztak, és a 6 és 1000 nanométer közötti átmérőjű részecskéket vizsgálták. Statisztikai módszerekkel öt forráscsoportot különítettek el. Az első a légkörben újonnan képződő részecskék csoportja: ezek gáz halmazállapotú vegyületek átalakulásával jönnek létre, nem közvetlenül egy szennyezőforrásból származnak. A közúti közlekedés részecskéit két csoportba sorolták. Az egyikbe a félillékony részecskék tartoznak, amelyek egyes összetevői a körülményektől függően elpárologhatnak, majd újra kicsapódhatnak, például a kipufogógáz lehűlésekor. A másikba a főként üzemanyag elégetésekor keletkező, korommagot tartalmazó részecskék. A negyedik csoportot a többnyire tavasszal és nyáron, szennyező gázok kémiai átalakulásával képződő másodlagos szervetlen aeroszolok alkotják. Az ötödikbe a szilárd fosszilis tüzelőanyagok és a biomassza égetéséből származó részecskék kerültek, amelyek kormot, hamueredetű anyagokat és szerves vegyületeket is tartalmazhatnak.
A mozgás a lerakódás helyét változtatja meg
Azt, hogy a különböző eredetű részecskék hol és milyen arányban ülepedhetnek ki, számítógépes depozíciós modellel becsülték meg. A modell a légutak elágazó rendszerében követi a részecskék útját, és négy aktivitási szinttel számol: nyugalmi állapottal, ülő tevékenységgel, valamint könnyű és intenzív fizikai terheléssel. A számítások szerint a forráscsoporttól függően a belélegzett részecskék 27–76 százaléka rakódik le a légzőrendszerben. A legnagyobb arányt a légkörben újonnan képződő részecskéknél kapták, a legkisebbet a fűtési időszakhoz, elsősorban a szilárd tüzelőanyagok égetéséhez köthető részecskéknél.
Intenzívebb mozgás közben a lerakódás nagyobb része a tüdő mélyebb területeire, a léghólyagocskák régiójára tevődik át, és a gyorsabb légzés miatt ugyanannyi idő alatt több részecske is kiülepedhet. A kutatók szerint ezért szennyezett levegőben sportolva nagyobb részecsketerhelés érheti a tüdő mélyebb részeit. A vizsgálat ugyanakkor nem a részecskék egészségkárosító hatását, hanem csak a légzőrendszerben való lerakódásukat elemezte.
A mutatótól is függ, melyik forrás terhel jobban
A kutatók azt is kiszámolták, hogy adott idő alatt hány részecske ülepedik ki, ebből mennyi jut a légutak egy adott nagyságú felületére, és mekkora a lerakódott részecskék összesített felülete. A kiülepedő részecskék száma alapján a közlekedési eredetű félillékony és a légkörben újonnan képződő részecskék jelentik a legnagyobb terhelést. Az összesített felületet tekintve viszont a fűtési időszakhoz kötődő és a közlekedési eredetű, korommagos részecskék adják a legmagasabb értékeket. A kutatók szerint a kockázatok megítéléséhez a részecskék száma mellett az eredetüket, a méretüket és a lerakódás helyét is ismerni kell – olvasható a HUN-REN közleményében.
A mérési adatokat és a források azonosítását Salma Imre és Vörösmarty Máté, az ELTE Természettudományi Kar Kémiai Intézetének kutatói végezték. A modell továbbfejlesztése, a szimulációk és azok kiértékelése Farkas Árpád, a HUN-REN Energiatudományi Kutatóközpont Energia- és Környezetbiztonsági Intézetének kutatója nevéhez fűződik.
