Egy külföldi történet nemrég azért kapott nagy figyelmet, mert egy tervező fesztiválokon hátrahagyott sátrakból készített ruhakollekciót. Magyar szemmel nézve azonban ez a gondolat egyáltalán nem új. Az Ursuslupus már 2013 óta dolgozik olyan anyagokkal, amelyeket mások többnyire hulladékként kezelnek: régi biciklibelsőkből, gumimatracokból és sátrakból készítenek trendi használati tárgyakat, divatkiegészítőket.
Orsi szerint a történet nem egyszerűen a kreativitásról szól, hanem arról a szemléletről, amely képes új funkciót látni egy elhasználódott tárgyban.
Egy workshopkal kezdődött minden
Az Ursuslupus indulása egy személyes fordulathoz kapcsolódik. Orsi egy emberjogi civil szervezet vezetőjeként dolgozott, nagy nyomás alatt, és egy fesztiválon vett részt egy workshopon, részben azért, hogy a kézzel végzett alkotás valamiféle ellensúlyt adjon a stresszes hétköznapoknak, ami utána elindította ezen az úton.
Ott akadt a kezébe egy apró, élénk rózsaszín gumimatracdarab, amelyet biciklibelsővel kombinált. Az eredmény egy fülbevaló lett, és ez volt az első tárgy, amellyel igazán elégedett volt. Innen indult minden: először a gumimatrac és a biciklibelső vált alapanyaggá, majd 2015-ben, a menekültválság idején, amikor a Sziget Fesztivál után az ott hagyott sátrakat gyűjtötték össze, a sátoranyag is bekerült az eszköztárba.
A felismerés egyszerű volt: ezt az anyagot kár lenne kidobni.
Mitől lesz valamiből több, mint szemét?
Orsi szerint a legizgalmasabb az egészben az, hogy ezek az anyagok szinte „diktálnak”. Nem az történik, hogy valaki mindenáron ráerőltet egy ötletet egy hulladékdarabra, hanem az anyag tulajdonságai mutatják meg, mi lehet belőle.
A biciklibelső például rendkívül strapabíró, ezért jól működik pénztárcaként vagy más, sokat használt kiegészítőként. A gumimatrac színes és karakteres. A sátor könnyű, mégis ellenálló. Ezek nem csupán maradékok, hanem olyan anyagok, amelyek új szerepben is erősek és jól használhatók tudnak lenni.
A másik alapelv a funkcionalitás. Az Ursuslupusnál nem az a cél, hogy újabb fölösleges tárgyak kerüljenek a világba, hanem hogy a mindennap használt eszközeink egy részét lehessen fenntarthatóbb változatokra cserélni.
Újrahasznosítás vagy upcycling? Nem ugyanaz
A két fogalmat sokan keverik, pedig fontos különbség van közöttük. Az újrahasznosítás ipari folyamatot jelent: műanyagból ismét műanyag, üvegből ismét üveg lesz. Az anyagot átalakítják, újrafeldolgozzák.
Az upcycling ezzel szemben nem bontja le és nem gyártja újra az alapanyagot. Meghagyja annak eredeti tulajdonságait, és új funkciót tervez neki. Ettől az átalakítás energiaigénye is kisebb lehet, és bizonyos esetekben környezetbarátabb megoldás.
Orsi ebben kifejezetten szigorú szemléletet képvisel: szerinte elsősorban azokat az anyagokat érdemes továbbhasznosítani, amelyek más módon már nehezen vagy egyáltalán nem tarthatók körforgásban.
A fenntarthatóság önmagában nem elég, jól is kell kinéznie
Az upcycling egyik örök dilemmája, hogy lehet-e valami egyszerre zöld és esztétikus. Az Ursuslupus épp erre próbált már a kezdetektől választ adni. Orsit kifejezetten az érdekelte, hogyan lehet a hulladékból olyan tárgyat készíteni, amelyet valaki nem sajnálatból vagy pusztán elvből választ, hanem azért, mert egyszerűen tetszik neki.
Ez kulcskérdés. Ha egy termék csak „jó ügy”, de nem szerethető, akkor nehezen lesz belőle valódi alternatíva. Ha viszont jól néz ki, hordható, használható és tartós, máris sokkal több emberhez juthat el a szemlélet.
Az Ursuslupus darabjai között ezért találni övtáskákat, repohártartókat, ékszereket és más hétköznapi kiegészítőket is, amelyek első pillantásra nem feltétlenül árulják el magukról, hogy egykor sátor, gumimatrac vagy biciklibelső voltak.
A fesztiválok után maradó „kincs”
A fesztiválszezon végén sokkoló mennyiségű használható tárgy marad hátra. Sátrak, matracok, székek – gyakran alig használt állapotban. Az Ursuslupus rendszeresen jelen van a Sziget Fesztivál után is, a Máltai Szeretetszolgálattal együttműködésben. A használható tárgyakat a szeretetszolgálat gyűjti be, a sérült vagy másra már nem alkalmas anyagok pedig új életet kaphatnak Orsiék által.
Fontos azonban elfogadni, hogy nem lehet egyetlen kisvállalkozás feladata minden keletkező hulladék begyűjtése, tárolása és feldolgozása. A valódi áttöréshez szervezői és vállalati felelősségvállalás is kell.
Orsi szerint az egyik legfontosabb lépés egy fesztivál esetében a keletkező anyagok alapos feltérképezése lenne: mi az, ami tényleges szemét, és mi az, ami még érték. Egy ilyen „hulladékaudit” megmutathatná, mi kerülhet adományozásra, mi mehet továbbértékesítésre, és mi alkalmas upcyclingra.
Amikor a fesztivál a saját hulladékából készít merchöt
A legizgalmasabb példák közé azok tartoznak, amikor egy rendezvény nem új termékeket gyártat, hanem a saját megmaradt anyagaiból készít új tárgyakat. A Sziget Fesztivállal közös munkák során például korábbi molinókból készültek szervezői mellények, sátoranyagból pedig különféle kiegészítők.
Ez nemcsak látványos, hanem gazdaságilag is hatékony megoldás lehet. Ha valamit több évig újra lehet használni, az nem pusztán környezetvédelmi, hanem költségcsökkentő döntés is.
És van benne valami plusz is: a tárgyak visszahozzák a fesztivál emlékét. Egy sátorból készült horgászsapka vagy táska nem egyszerű promóciós ajándék, hanem története van.
Céges hulladékból céges megoldás
Az Ursuslupus idővel kinőtte magát: az egyedi márka mellett létrejött az Upcycling Productions is, amely kifejezetten vállalatokkal dolgozik. A közös munka mindig két alapkérdéssel indul: milyen fölösleges anyag áll rendelkezésre, és milyen hatást szeretne elérni a cég?
A válasz lehet praktikus, belső kommunikációs vagy akár érzelmi is. Volt olyan vállalati projekt, ahol egy irodába visszacsábítani kívánt dolgozók számára készültek dekorációs elemek régi roll-upokból. Máskor két összeolvadó cég régi irodai anyagaiból születtek ajándéktárgyak, hogy segítsék a munkatársakat az átmenet feldolgozásában.
A lényeg mindig ugyanaz: nem katalógusból választanak, hanem az adott anyagból és helyzetből indulnak ki. Így lesz egy ikonikus irodai filcszőnyegből táskazseb, egy teniszborításból laptop tok, egy régi épülethálóból futártáska.
Egy korábbi együttműködés során például a Rossmann épülethálójából készültek házhozszállítós táskák, ami jó példa arra, hogy egy cég nem egyszerűen megszabadul a saját maradékától, hanem visszakapja azt új formában – használható, látható, kommunikáló tárgyként.
Helyben készül, helyi tudással
A fenntarthatóság itt nem áll meg az alapanyagnál. Orsi fontosnak tartja, hogy a gyártás is Magyarországon történjen, hazai beszállítókkal. Az alkatrészek egy részét helyben készítik, a varrás pedig Hajdúböszörményben zajlik egy olyan varrodában, amely korábban nagy nemzetközi divatmárkáknak dolgozott.
Ebben nemcsak minőségi, hanem társadalmi szempont is van: az ilyen együttműködések helyi tudást és munkahelyeket is életben tarthatnak.
Változik a szemlélet – csak nem elég gyorsan
A fenntarthatósághoz való viszony az elmúlt években sokat változott. Orsi szerint a nagyvárosokban és Európában általában érzékelhetőbb a tudatosság: a kulacs, a textilzsák vagy az egyszer használatos eszközök kerülése ma már sokaknak alap.
Ugyanakkor még mindig erős az a magatartás is, amely teljesen figyelmen kívül hagyja ezeket a kérdéseket. A változás tehát valós, csak egyenetlen.
Szerinte ahhoz, hogy a fenntarthatóság ne csupán jól hangzó marketingüzenet legyen, folyamatos tudatosításra van szükség. Ebben a workshopoknak is nagy szerepük lehet, mert amikor valaki saját kézzel tapasztalja meg, mi készülhet egy kidobásra ítélt anyagból, sokkal könnyebben változik meg a viszonya hozzá.
A fiatalabb generációk ráadásul már nemcsak nyitottak erre, hanem gyakran el is várják ezt a hozzáállást.
Hol érdemes elkezdeni?
Ha valaki tudatosabban szeretne fogyasztani, a kezdet nem feltétlenül bonyolult. A kulacs használata, az egyszer használatos műanyagok kerülése, a textilzsákok előnyben részesítése alaplépések lehetnek. Nem látványos forradalom, inkább napi rutin – de épp ettől működik.
És talán még ennél is fontosabb az a rövid szünet, mielőtt valamit kidobnánk. Álljunk meg, és kérdezzük meg: Ez tényleg hulladék? Vagy csak még nem találtuk meg az új szerepét?
A lényeg
Az Ursuslupus története nem arról szól, hogy mindenből mindenképp új tárgyat kell csinálni. Inkább arról, hogy érdemes másként nézni arra, amit használunk, elhasználunk, majd félredobunk.
Mert néha egy biciklibelső csak egy koszos gumicsík, máskor viszont egy évekig szolgáló pénztárca kezdete. És néha ennyi elég is ahhoz, hogy a fogyasztásról szóló egész történetet egy kicsit újraírjuk.
A teljes interjú megtekinthető a 10perc.hu YouTube csatornáján:
