Két csapás éri egyszerre a hazai tejtermelő gazdaságokat: a nyári aszály miatt kevés és gyenge minőségű a takarmány, a felvásárlási árak pedig nyolc hónapja nem fedezik az önköltséget. A szakemberek szerint az igazi próbatétel 2026 novembere és 2027 márciusa között jön, amikorra a tavalyi tartalékok elfogynak – írja az Agrárszektor.
A gazdaságok egyelőre a korábbi készleteikre támaszkodnak, a legfontosabb tömegtakarmány, a silókukorica hozama és minősége azonban drasztikusan visszaesett az aszály miatt. Zászlós Tibor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének elnöke szerint a Dunántúlon még elfogadható termés született, az Alföldön viszont rendkívül gyengék az eredmények. A hiányzó keményítőt drága szemestakarmánnyal kell pótolni, és a kedvezőtlen időjárás miatt megnőtt a mikotoxinok felszaporodásának kockázata is, ami tovább emeli a védekezés költségeit. A kiesés külföldi beszerzéssel sem pótolható észszerűen: a fuvardíjak elszálltak.
Rozs és tritikálé a kukorica helyett
A kiszámíthatatlan időjárásra egyre több gazdaság a takarmánybázis átalakításával válaszol. Egyed Barna, a Fino-Farm Szövetkezet elnöke elmondta, náluk az őszi vetésű kalászosok, a rozs és a tritikálé vették át a főszerepet. Ezeket tavasszal takarítják be, így a legkritikusabb, hőstresszes nyári hónapokban is biztosított volt a megfelelő takarmány, a tehénállomány termeléskiesését pedig tíz százalék alatt tartották.
Az eredmények nyomán idén ősszel megduplázzák a kalászosok vetésterületét, 2027-től pedig új technológiára állnak át: a kalászosokat viaszérésben, az egész növényt egyben levágva takarítják be. A szövetkezet elnöke szerint így a hozam és a rostemészthetőség is felveszi a versenyt a kukoricáéval.
Nyolc hónapja veszteséggel adják a tejet
A takarmánygondokat súlyosbítja, hogy a magyar gazdák immár nyolc hónapja az önköltségi szint alatt kénytelenek értékesíteni a tejet. Harcz Zoltán, a Tej Terméktanács ügyvezetője szerint a folyamatos veszteségek nyomán megindult a piac koncentrációja: a nehezebb helyzetbe került kisebb üzemek feladják a tevékenységüket, állataikat pedig a nagyobb, hatékonyabb gazdaságok veszik át. Országos szinten drasztikus volumenvisszaesés még nem látszik, az állományok ritkítása viszont felgyorsult.
A szakemberek szerint hosszabb távon európai mintára kiegészítő jövedelemforrásokra lenne szükség. Németországban például az alternatív energiatermelésből származó bevételek segítenek stabilizálni a gazdaságok helyzetét a hasonló piaci válságok idején.
Milánóban emelkednek az árak, itthon nem
A nemzetközi tejpiacon már látszanak a kilábalás jelei, ez azonban a magyar termelőkön egyelőre nem segít. A nemzetközi spotpiacokon – például Milánóban – az év eleji mélyponthoz képest jelentős áremelkedés történt, az árak elérték a 48–51 centes sávot. A hazai szerződéses rendszer lassabban reagál: a magyar felvásárlási árak jelenleg 129–135 forint körül mozognak, ami továbbra sem fedezi a kiadásokat.
A hazai átlagár érdemi növekedésére legalább egy-két hónapot várni kell. Az időzítés a lényeg: a fellélegzés éppen arra az időszakra csúszhat, amikorra a takarmánytartalékok kimerülnek és a drága pótlás megkezdődik. Nyitott kérdés, hány kisebb üzem tudja kivárni ezt a néhány hónapot.
