Napról napra érkeznek az újabb jelzések a kiszáradó halastavakról, ám egyelőre nem tudni pontosan, hány tonna hal pusztult el idén Magyarországon. A haltermelők szakmaközi szervezete szerint még tart a kritikus időszak, ezért nem hajlandó részadatokat végleges országos kárként kommunikálni – mondta az Indexnek Timmel Ede, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) ügyvezető igazgatója.
Nincsenek végleges számok, de a probléma kiterjedt
A MA-HAL a 2022-es aszálynál még közölt konkrét adatokat, az idei, augusztus eleji közleményéből azonban hiányoztak a számok. Timmel Ede szerint ennek egyszerű oka van: a helyzet jelenleg is kritikus és folyamatosan változik, tagszervezeteiktől szinte naponta érkeznek jelzések vízhiányról, kényszerű technológiai beavatkozásokról és további halelhullásokról is.
„A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok már most egyértelműen mutatják, hogy nem egy-egy gazdaságot vagy térséget érintő problémáról beszélünk.” – mondta Timmel Ede
Az arányokra jó példa az Aranyponty Halászati Zrt. esete: a cég rétimajori és rétszilasi tavain közlésük szerint 185 tonna hal pusztult el, ami közel 200 millió forintos állományveszteséget okozott. A MA-HAL éppen ezért részletes, országos adatfelmérést végez a tagság körében: a vízhiánnyal érintett tóterületek nagyságát, a kiszáradt vagy üzemen kívül maradt tavakat, az elmaradt népesítéseket, a kényszerű lehalászásokat, a halelhullás mértékét és az abból eredő árbevétel-kiesést egyaránt vizsgálják, és az adatokat a döntéshozóknak is továbbítják.
Éjszakai oxigénmérés a tópartokon
A Dunántúlon a völgyzárógátas halastavak vízutánpótlását biztosító természetes vízfolyások vízhozama drasztikusan lecsökkent, több helyen teljesen el is apadt, az Alföldön pedig a körtöltéses tavaknál a csatornahálózatokban lecsökkent vízszint és a felszaporodó növényállomány nehezíti a vízhiány pótlását. Ahogy a tavak vízszintje csökken, a felmelegedő vízben rohamosan nő az oxigénhiány kockázata.
A hazai haltermelő gazdaságok döntő többsége ma is kézi oxigénmérővel dolgozik: a gazdálkodók kánikulában rendszeresen, akár éjszaka is kimennek a tavakhoz ellenőrizni az oldott oxigén szintjét. Timmel Ede szerint az automatizált, digitális vízmonitoring még kezdeti szakaszban jár Magyarországon, becslésük szerint a gazdaságok mintegy öt százaléka használhat olyan eszközt, amely a nap 24 órájában, emberi jelenlét nélkül figyeli a legfontosabb vízminőségi paramétereket.
Ilyen magyar fejlesztés a Vízion vízminőség-monitoring rendszere, amelynek napelemes bójái óránként, szükség esetén húszpercenként mérik többek között az oldott oxigént, a hőmérsékletet és a vízszintet. Feil Liza, az okosbója formatervezője szerint a kézi mérés azért nem elegendő, mert az algák napközben oxigént termelnek, így a délelőtti mérés megnyugtató értéket mutathat, napnyugta után viszont ugyanez a biomassza már fogyasztja az oxigént, a folyamat pedig a melegben felgyorsul, és hajnalra éri el a mélypontját – pontosan akkor, amikor a legkevesebben mérik. A terméket, valamint tervezőjét mint első magyar 30 év alatti nőt, a Red Dot díjjal ismerték el, ami a designszakma legrangosabb nemzetközi elismerése.
350 millió köbméter víz – de nem tiszta a mérleg
A hazai tógazdasági akvakultúra 27 ezer hektáron mintegy 350 millió köbméter vizet képes visszatartani – ez az egyik leggyakrabban idézett szám az ágazatról. Timmel Ede szerint azonban ez tározási potenciál, nem nettó hidrológiai mérleg, mivel a párolgási veszteséggel is számolni kell, különösen a mostanihoz hasonló forró, száraz időszakokban. Elismerte, hogy olyan országos, minden halastóra kiterjedő független hidrológiai számítás, amely egységes módszertannal levonná a párolgást, a szivárgást és az utánpótlást, jelenleg nincs, ezért kezdtek szakmai egyeztetést az Országos Vízügyi Főigazgatósággal (OVF) egy egységes értékelési módszertan kialakításáról.
Ki fizesse a víz helyben tartását?
A MA-HAL egyik legfontosabb kérése, hogy a lehalászáskor lecsapolt víz maradjon a tájban. Timmel Ede szerint első lépésként a meglévő vízi infrastruktúra jobb összehangolására lenne szükség, hosszú távon azonban több térségben elkerülhetetlenek a nagy volumenű vízügyi beruházások. A finanszírozásnál éles határvonalat húzott: a MAHOP Plusz uniós forrásai a gazdaságokhoz kapcsolódó beruházásokat célozzák, azt viszont, hogy mi történik a vízzel a gazdaság területén kívül, szerinte állami közfeladatként, az OVF és a területi vízügyi igazgatóságok koordinálásával kellene kezelni.
A felvetés olyan időszakban érkezik, amikor a kormány több mint hatmilliárd forintot csoportosított át az aszály elleni kárelhárításra, és amikor Gajdos László, az élő környezetért felelős miniszter rendkívüli készültséget rendelt el: az ország 84 vízhiánykezelési körzetéből 66-ban a hármas határérték felett van az aszályindex.
A ponty ciklusa miatt jövőre is meg fog látszani a kár
Timmel Ede szerint a valódi probléma nem az elutasított vízpótlási kérelmek száma, hanem az, hogy a beszűkült készletek mellett a már engedélyezett vízmennyiséget is egyre nehezebb időben és mennyiségben biztosítani. A kényszerlehalászások országos számát és a kilónkénti veszteséget a mostani adatfelvétel alapján nem tudta megadni, mivel az gazdaságonként és halfajonként jelentősen eltér.
A felmérésben 15 gazdaság mintegy 1450 hektáron jelezte a népesítés elmaradását. Timmel Ede szerint a tenyész- és utánpótlási állományok kiesése nem egyetlen év problémája: a ponty többéves termelési ciklusa miatt a 2026-ban meghozott kényszerű döntések hatása 2027-ben, sőt bizonyos esetekben később is megjelenhet a kínálatban. Az ágazat egyelőre kárenyhítésre sem számíthat, hiszen a hazai akvakultúrára nem működik olyan rendszer, amely a szántóföldi növénytermesztéshez hasonlóan kezelné az időjárási károkat.
„A gazdálkodó támogatást kaphatna azért a többletszolgáltatásért, amelyet a víz hosszabb idejű megtartásával a társadalom, a természetvédelem és Magyarország vízbiztonsága számára nyújt.” – fogalmazott Timmel Ede
Az ügyvezető igazgató szerint a két eszköz – a rendkívüli helyzetekre szabott kárenyhítés és a vízvisszatartási szolgáltatások hosszú távú, kiszámítható támogatása – nem helyettesítené, hanem kiegészítené egymást.
