Brit és kanadai kutatók áttörést értek el az emlőrák kutatásában: elkészítették a női mellszövet eddigi legrészletesebb, 3 millió sejtből álló térképét. A Cambridge-i Egyetem és a British Columbia Egyetem tudósai a Nature Aging folyóiratban közzétett tanulmányukban rámutattak, hogy a szövetek öregedése olyan környezetet teremt, amelyben a daganatos sejtek sokkal könnyebben maradnak életben és szaporodnak.
Mérföldkő a sejtszintű kutatásban
A kutatócsoport 527 nő (15 és 86 év közöttiek) egészséges mellszövetmintáját elemezte, amelyeket mellkisebbítő műtétek során nyertek ki. Fejlett képalkotó technikákkal sikerült nyomon követniük, hogyan változik az emlő belső szerkezete az évtizedek során. Bár a húszas években is történnek módosulások – főként a terhesség és a szülés hatására –, a legdrámaibb fordulatot a menopauza környékén, a 40-es évek végén figyelték meg.
Szerkezeti leépülés és „menekülési útvonalak”
A kutatás rávilágított, hogy az életkor előrehaladtával nemcsak a sejtek száma csökken, hanem a mellszövet teljes architektúrája átalakul:
-
Csökkenő hámsejtek: Mivel az anyatej termelése az idősebb korban már nem funkció, a tejtermelő mirigyek összezsugorodnak vagy eltűnnek.
-
Zsír- és érhálózat: Míg a zsírsejtek száma megnő, az ereké csökken.
-
Védelmi vonalak eltolódása: Az immunsejtek és a szöveti vázat alkotó (stromális) sejtek távolabb kerülnek a hámsejtektől. Ez a távolság fizikailag is megkönnyíti a mutálódott sejtek számára, hogy „kijussanak” a szövetből és terjedni kezdjenek.
Az immunrendszer „őrségváltása”
A tudósok az immunsejtek összetételében is fontos eltolódást tapasztaltak. A fiatalabb nők szervezetében még nagy számban vannak jelen a daganatokat azonosító és elpusztító B- és aktív T-sejtek. Ezzel szemben az idősebbeknél ezek száma megcsappan, helyüket pedig az úgynevezett M2 makrofágok veszik át, amelyeket a tudomány már korábban is összefüggésbe hozott a rák kialakulásának elősegítésével.
Pulkit Gupta, a tanulmány társszerzője kiemelte, hogy bár a genetikai mutációk felhalmozódása ismert tény, most végre láthatóvá vált, hogyan teremti meg maga az öregedő szöveti környezet a daganatok növekedésének ideális feltételeit. Az eredmények magyarázatot adhatnak arra, miért az életkor az emlőrák egyik legnagyobb kockázati tényezője, és segíthetnek a jövőben a személyre szabottabb szűrési és megelőzési stratégiák kidolgozásában.
