A közép-kelet-európai gazdaságok hosszú éveken át olcsó munkaerőre, exportvezérelt növekedésre és a német iparhoz való szoros kapcsolódásra építettek. Ez a modell azonban mára látványosan veszít az erejéből. Bár sok ország továbbra is erősen függ Németországtól, a válságokkal szembeni ellenálló képességük nagyon eltérő. Ennek okairól Mauro Giorgio Marrano és Gárgyán Eszter, az UniCredit régióért felelős közgazdászai beszéltek a Portfolionak.
Marrano szerint nem önmagában a német kitettség a döntő, hanem az, hogy egy gazdaság mennyire támaszkodik az exportra összességében. „Vannak országok, ahol az exportveszteséget nagy részben kompenzálta a belföldi kereslet. Ilyen például Horvátország vagy Lengyelország” – mondta. Szlovénia ezzel szemben erősen exportfüggő, ráadásul Németországtól is, így ott nagyobb volt a visszaesés.
Iparstruktúra és versenyképesség
A különbségek másik oka az ipari szerkezet. Gárgyán Eszter szerint a cseh autóipar azért bizonyult ellenállóbbnak, mert náluk továbbra is a belső égésű motoros modellek dominálnak. „Így a kínai verseny sem érintette őket annyira hátrányosan” – fogalmazott. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a cseh ipari teljesítmény miért mutat relatív erőt a magyarhoz vagy a szlovákhoz képest.
Szlovákia az amerikai vámok miatt került nehezebb helyzetbe, mivel nagy arányban exportált luxusautókat az Egyesült Államokba. Magyarországon pedig az akkumulátorgyártás nagy súlya és az ezen a területen erősödő nemzetközi verseny fékezte az ipart.
Elfogyott a munkaerő, váltani kell
A régió egyik legnagyobb közös problémája, hogy elfogyott a munkaerő-tartalék. Marrano ezt középtávú kihívásként írta le: a felzárkózás első szakaszában a bérköltség-előny segítette a növekedést, most viszont fennáll a veszély, hogy az országok a közepes jövedelmű csapdában ragadnak.
Gárgyán Eszter szerint a helyzet gyökeresen megváltozott. A munkaerőpiac feszes, a népesség és a munkaképes korúak száma csökken, ezért nem a több munkahely létrehozása, hanem a nagyobb hozzáadott érték megteremtése a kulcskérdés. Ehhez beruházásokra van szükség, nemcsak tőkébe, hanem oktatásba és kutatás-fejlesztésbe is.
Marrano ehhez hozzátette: az innováció nem feltétlenül saját szabadalmakat jelent. „Van, amikor elég csupán a technológia átvétele” – fogalmazott, különösen akkor, ha egy ország az elsők között alkalmaz új megoldásokat.
Euró, nearshoring és eltérő utak
A beszélgetésben szóba került az euró bevezetése is. Bulgária friss csatlakozása kapcsán Marrano kiemelte: a tranzakciós költségek csökkenése és az árfolyamkockázat megszűnése komoly előny, ugyanakkor az árak fokozatos konvergenciája miatt átmenetileg magasabb inflációval kell számolni. „Nem lenne meglepő a 4 százalék feletti infláció Bulgáriában” – mondta.
Csehország esetében Gárgyán Eszter szerint az euró előnyei jóval kisebbek, mivel a cseh jegybank hiteles, az ország saját valutában is stabilan finanszírozza magát. Lengyelországban pedig politikai és költségvetési akadályok miatt nincs napirenden a csatlakozás.
Magyarország esetében a politikai akarat akár meg is jelenhetne, de a feltételek hiányoznak. „Maastrichti kritériumok egyike sem teljesül jelenleg” – mondta Gárgyán, külön kiemelve az inflációt és az államadósság szintjét.
A régió számára Marrano és Gárgyán szerint valódi lehetőséget a nearshoring jelenthet: a globális ellátási láncok rövidülése, a protekcionizmus és az európai gyártás erősödése új szerepet adhat Közép-Kelet-Európának. Ehhez azonban már nem a régi receptre, hanem új növekedési stratégiára van szükség.
