Ismét kiújultak a fegyveres összecsapások az Egyesült Államok és Irán között a Közel-Keleten, miután a felek kölcsönösen célba vették egymás érdekeltségeit. Miközben Teherán a konfliktus elhúzásával és az amerikai erőforrások felőrlésével igyekszik kedvező tárgyalási pozíciót kiharcolni, Washington az iráni katonai infrastruktúra felszámolására összpontosít – írta a Portfolio.
A hetek óta tartó csatározások azután lángoltak fel ismét, hogy az iráni Forradalmi Gárda július elején megtámadott egy kereskedelmi hajót a Perzsa-öböl bejáratánál, amire az amerikai erők válaszcsapásokkal feleltek. Az Egyesült Államok rakétakészletei, különösen a Patriot légvédelmi rendszerek elfogórakétái az elmúlt évek konfliktusai miatt jelentősen megcsappantak, ezért az amerikai hadvezetés egyre nagyobb hangsúlyt fektet az olcsó, tömeggyártott csapásmérő drónok bevetésére.
Kimerítésre és felőrlésre épülő stratégia
Irán stratégiája a felőrlésre épül, így a térségben szinte minden olyan célpontot támadnak, amely az Egyesült Államokhoz köthető, legyen szó energetikai létesítményekről, katonai bázisokról vagy olajszállító tartályhajókról. A teheráni vezetés abban bízik, hogy a konfliktus elnyújtásával rákényszerítheti Washingtont a számára kulcsfontosságú feltételek elfogadására, mint a szankciók feloldása, egy újjáépítési alap létrehozása, valamint a Hormuzi-szoros feletti ellenőrzés átengedése.
Az Egyesült Államok ezzel szemben célzottan az ellenfél harci képességeinek meggyengítésére törekszik. Donald Trump amerikai elnök nyilatkozatai, amelyek szerint az iráni Forradalmi Gárda az Iszlám Állam sorsára juthat, arra utalnak, hogy Washington a szervezet teljes felszámolásáig kívánja folytatni a katonai akciókat. Komoly fordulatot jelent, hogy a konfliktus már a polgári infrastruktúrát is közvetlenül veszélyezteti, amire az iráni Busehr városában, a helyi atomerőmű közelében történt közelmúltbeli robbanások is utalnak.
Belső válság sújtja Iránt
A konfliktus egyik legérzékenyebb pontja továbbra is a Hormuzi-szoros, ahol jelenleg teljes a bizonytalanság, és egyik fél sem képes maradéktalanul érvényesíteni a saját akaratát. Ez a patthelyzet Irán számára különösen veszélyes, amelynek gazdasága mély válságban van: a nyugati szankciók, a rendszerszintű korrupció és a vágtató infláció miatt a lakosság egyre elégedetlenebb. A közelmúltban kirobbant, százezres tömegeket megmozgató, rendszerváltást követelő tüntetéseket a hatalom erőszakkal leverte, de a megélhetési válság nem oldódott meg.
Irán helyzetét tovább nehezíti, hogy legfőbb szövetségese, Kína mintegy 40 százalékkal csökkentette az Iránból származó kőolajimportját, így Teherán nem számíthat automatikus pénzügyi mentőövre Pekingtől. A kiújuló csapások összességében leginkább időhúzásnak tűnnek, amelyek során a felek egymás vörös vonalait tesztelik, és bár a színfalak mögött zajlanak kísérletek a tárgyalóasztalhoz való visszatérésre, a konfliktus gyors lezárására egyelőre csekély az esély.
