Több száz spanyol településen vonultak utcára szerda este az emberek, hogy számon kérjék a kormányon a ceutai migrációs válság kezelését. A tüntetők Pedro Sánchez miniszterelnök lemondását követelték. Ugyanezen a napon vált ismertté egy rendőrségi jelentés, amely szerint a marokkói biztonsági erők „teljes engedékenységet” tanúsítottak a július végi tömeges határátlépés idején – néhány nappal azután, hogy a kormányfő még kizárta Marokkó felelősségét.
A megmozdulásokat olyan önkormányzatok hívták össze, ahol az ellenzéki pártok – a konzervatív Partido Popular (PP) és a szélsőjobboldali Vox – vannak hatalmon, vagy jelentős a támogatottságuk – erről a BBC tudósítása számolt be. Az időzítés sem véletlen: szeptember 2. Ceuta hivatalos ünnepnapja. A legnagyobb tömeg a fővárosban gyűlt össze, a madridi felvonuláson a kormány adatai szerint több mint 50 ezren vettek részt.
A rendezvényen ott volt Alberto Núñez Feijóo, a PP elnöke is, aki szerint egy spanyol várost szálltak meg, méghozzá a spanyol kormány tudtával. Santiago Abascal, a Vox vezetője úgy fogalmazott: Sánchez a marokkói rezsim kiszolgálója.
„Teljes engedékenység” – mit mond a rendőrségi jelentés?
A szerdán ismertté vált dokumentumot a Nemzeti Rendőrség bevándorlási és határrendészeti központja, a CENIF készítette, és a Nemzeti Bíróságnak nyújtotta be. A jelentés szerint a marokkói biztonsági erők a példátlan méretű átkelés idején gyakorlatilag nem avatkoztak közbe. Spanyol lapértesülések ennél tovább mentek: az El País és az El Español beszámolói szerint marokkói rendőrök és csendőrök aktívan is közreműködhettek az emberek határhoz irányításában, a cél pedig a spanyol határvédelmi és mentési rendszer túlterhelése lehetett.
Ez a két állítás nem azonos súlyú, és a köztük lévő különbség lett a botrány magja. Fernando Grande-Marlaska belügyminiszter magyarázatot kért a rendőrség vezetésétől – arra is rákérdezve, ő maga miért nem értesült korábban a dokumentumról –, a rendőrség főigazgatója pedig azt válaszolta, hogy nem készült olyan jelentés, amely a ceutai események megtervezését vagy végrehajtását a marokkói biztonsági erőknek tulajdonítaná. A passzivitásról szóló megállapítást tehát nem cáfolták, a szervezésről szóló olvasatot viszont igen. Marokkó a maga részéről tagadja, hogy köze lett volna a tömeges átkelés megszervezéséhez.
A politikai tét azért nagy, mert Sánchez napokkal korábban még határozottan kijelentette, hogy Marokkó nem felelős a történtekért: a kormányfő embercsempész-hálózatokat és az interneten terjedő félrevezető információkat okolta. Feijóo a jelentés nyomán a belügyminiszter lemondását követelte, és azt kérte, hogy a kormány kérjen magyarázatot Marokkó madridi nagykövetétől.
Mi történt július végén?
Július 30-án és 31-én legalább 72 ezer ember jutott be Marokkóból Ceutába, jelentős részben úszva, a tengeri határzárat megkerülve. A válság első napjaiban még alacsonyabb, mintegy 50 ezres becslések láttak napvilágot, a ceutai önkormányzat közel 60 ezerről beszélt, egyes beszámolók pedig 80 ezerre tették a számot. Összehasonlításul: Ceuta lakossága nagyjából 85 ezer fő.
A halálos áldozatok száma napokon át emelkedett: az első hivatalos közlés 57 főről szólt, később 67-ről, majd 72-ről, a legfrissebb spanyol adatok legalább 96 halottról szólnak. Sokan a tengerbe fulladtak, másokat a tömegben tapostak halálra a partvédő gátra kapaszkodva. Ceuta vezetője az El Paísnak arról beszélt, hogy 88 holttest érkezett a város halottasházába, ám ezek között korábbi átkelési kísérletek áldozatai is voltak.
Az érkezők túlnyomó többsége önként visszatért Marokkóba, jórészt azért, mert a városban nem talált sem élelmet, sem szállást: a spanyol belügy adatai szerint 48 óra alatt több mint 48 300-an fordultak vissza. Mintegy 5000-en azonban maradtak – rögtönzött táborokban, a város utcáin és a tengerparton szétszóródva. Épp az ő helyzetük tartja napirenden a válságot. Spanyolország azóta 500 méteres úszó akadályt telepített a partok közelében, a városban szolgáló rendőrök és csendőrök számát a válság előtti nagyjából 1100-ról közel 1600-ra emelte, és mintegy 2000 katona lát el támogató feladatokat.
Ceutában szinte naponta tüntetnek
Az észak-afrikai partvidéken fekvő autonóm városban a helyiek a válság óta szinte naponta vonulnak utcára. Két követelést hangoztatnak: a Ceutában maradt embereket küldjék vissza a származási országukba, vagy osszák szét őket Spanyolország egész területén. A szerdai országos tiltakozási napon Ceutában is nagyszabású demonstrációt tartottak.
„Ceuta nem eladó, Ceutát meg kell védeni.” – skandálták a ceutai tüntetők.
A helyi hangulatot jól érzékelteti egy 45 éves ceutai tanár, David Hernández nyilatkozata a Reutersnek: szerinte a kormány válasza elégtelen és megkésett volt, a ceutaiak pedig nem lehetnek másodrendű állampolgárok, a város határát nem lehet mellékesként kezelni.
Politikai törésvonal a válság körül
A történtek értelmezése élesen kettéosztja a spanyol politikát. Az ellenzéki pártok azzal vádolják Pedro Sánchez miniszterelnököt, hogy cserben hagyta Ceuta lakóit, a kormány szerint viszont a jobboldal politikai haszonszerzésre használja a válságot. Az önkormányzati szervezés miatt a szerdai tüntetéssorozat nem is csupán utcai megmozdulás volt: a helyi hatalom intézményes súlya is a kormányfő elleni fellépés mögé állt.
A legfontosabb kérdések egyelőre nyitva maradtak. Az egyik, hogy a marokkói passzivitás megállapításából von-e le Madrid bármilyen következtetést a két ország viszonyában – annál is inkább, mert a kormányfő korábbi, Marokkót felmentő álláspontja és a rendőrségi dokumentum tartalma nehezen hozható közös nevezőre. A másik, hogy a Spanyolországhoz tartozó városban maradt mintegy 5000 ember sorsáról – visszaküldés vagy az országon belüli szétosztás – születik-e döntés, hiszen a helyiek napi tiltakozásai éppen ennek hiányát teszik szóvá.
