Történelmi csúcsra emelkedett pénteken a dízel átlagára az Egyesült Államokban: az Amerikai Autóklub irányadó mutatója szerint egy gallon – körülbelül 3,785 liter – üzemanyag 5,85 dollárba, átszámítva 1825 forintba került. Az adatot az MTI ismertette.
Az elsősorban a hosszú távú közlekedésben és a teherszállításban használt üzemanyag ára az iráni konfliktus kitörése előtt még több mint két dollárral volt alacsonyabb. A mostani érték a korábbi nominális rekordot is meghaladja: eddig 2022 nyarán mérték a legmagasabb átlagárat, amikor az ukrajnai háború kitörését követő üzemanyagár-sokk nyomán gallononként 5,82 dollárra drágult a dízel.
Reálértéken 2008 és 2022 is drágább volt
Az inflációval korrigált adatok árnyalják a képet. Gazdasági elemzők szerint reálértéken 2008-ban és 2022-ben is magasabb volt az ár a mostaninál. A 2008-as pénzügyi válság előtt mért, gallononkénti 4,74 dolláros dízelár mai értéken 7,20 dollárnak felelne meg, a 2022-ben feljegyzett 5,82 dollár pedig inflációval korrigálva jelenleg 6,56 dollárt érne.
Nemcsak a dízel drágult: a benzin gallononkénti átlagára pénteken 4,14 dollár volt. Ez valamivel magasabb az egy héttel korábbi szintnél, és mintegy egy dollárral haladja meg az egy évvel ezelőtti értéket.
Vance szerint nyitva áll a Hormuzi-szoros
Az üzemanyagárak a Fehér Ház csütörtöki sajtótájékoztatóján is szóba kerültek. JD Vance alelnök elismerte, hogy az iráni konfliktus kiszámíthatatlansága és a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság miatt egyelőre nem látható, mikor csökkenhetnek érzékelhetően a közlekedési költségek.
Az alelnök ugyanakkor azt mondta, hogy a szoros továbbra is nyitva áll, és azon az amerikai haderő védelme mellett naponta több millió hordó kőolaj halad át. Állítása szerint szerdán 15 millió hordó volt az átszállított mennyiség, és ennek hiányában a világnak jóval magasabb olajárakkal kellene szembenéznie. Vance hozzátette, hogy az Egyesült Államok és Venezuela között a közelmúltban kötött kitermelési megállapodás is a kőolajárak csökkentését szolgálhatja, és hozzájárulhat ahhoz, hogy a világ energiaellátása kevésbé függjön egyetlen térségtől.
A beszámolóból nem derül ki, mekkora készletszintekkel dolgoznak jelenleg az amerikai finomítók, és az sem, mennyi idő alatt csapódhat le a dízelár emelkedése a szállítási költségekben. Nyitott kérdés az is, hogy a venezuelai megállapodás mikortól jelenthet érzékelhető kínálatbővülést.
