A hét végén véget ér a nyári időszámítás: október 25-én, vasárnap hajnali 3 órakor 2 órára kell visszaállítani az órákat, így egy órával többet lehet aludni. Az évi kétszeri átállás jövője közben továbbra is bizonytalan, mert az eltörléséről szóló európai folyamat évek óta egy helyben toporog, és az sem egyértelmű, mekkora energiát takarít meg ma az ország ezzel a rendszerrel.
A Magyar Alvás Szövetség figyelmeztetése szerint az átállás komoly terhet róhat a szervezetre, az élettani hatások mellett pedig a gazdasági következményekkel is számolni kell.
Európában 2018 óta nem született döntés az eltörlés javaslatáról
Az óraátállítás megszüntetése több, azt alkalmazó országban is többször felmerült, az Egyesült Államokban legutóbb idén májusban. Európában viszont már több mint hét éve elakadt az ügy, hiszen az Európai Parlamentben 2018-ban fogalmazódott meg először a szándék finn civilek kezdeményezése nyomán. Támogatóik az egészségügyi hátrányokra, a közúti balesetek számának emelkedésére és az elmaradó energiamegtakarításra hivatkoztak. A javaslat szerint csak a nyári időszámítás tartották volna meg, ma viszont egyre kérdésesebb, hogy az átállítás megszűnhet-e valaha.
A HVG szerint több oka is van annak, hogy azóta sem lett belőle jogszabály: lassú az uniós döntéshozatal, egyeztetni kell a tagállamok érdekeit, és hiányzik az erős politikai akarat. Ráadásul az sem magától értetődő, hogy az állampolgárok egységesen az eltörlést szeretnék. A magyar kormány hivatalosan egyik oldalra sem állt, a változtatáshoz pedig amúgy is európai konszenzus lenne szükséges. Az EU 2001-ben elfogadott irányelve minden tagállam számára előírja a nyári időszámítást, mivel a belső piac működéséhez egységes rendszerre van szükség.
Egyre kevesebbet tudunk megspórolni az átállítással
Magyarországon 1916-ban vezették be először a nyári időszámítást, egyes években azonban szünetelt. 1954 és 1957 között azért alkalmazták, hogy enyhítsék a munkanapok esti áramfogyasztási csúcsánál jelentkező kapacitásgondokat. Míg a mezőgazdaságban a Nap járása szabta meg a munkát, az iparban és a nemzetközivé váló vasúti közlekedésben az óra volt a mérce, ezért a gazdák mindig az átállítás leghevesebb ellenzői közé tartoztak. 1980-ban az áramtakarékosság miatt vezették be újra, 1996 óta pedig kormányrendelet írja elő az évi két óraátállítást.
A 2010-es évekre a korszerű, takarékos izzóknak köszönhetően az utcai világítás költsége szinte elhanyagolhatóvá vált. Az áramfogyasztás csúcsa ma már nyárra esik, mert a melegedő átlaghőmérséklet és a javuló életszínvonal miatt egyre több épületben működik légkondicionáló, ezek pedig jóval több áramot igényelnek, mint amennyit a világításon spórolni lehet. Sokan ezért úgy vélik, hogy az átállással ma már nem lehet annyit megtakarítani, mint évtizedekkel ezelőtt. A Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. számítása szerint ugyanakkor az ország évente nagyjából négymilliárd forintot takarít meg azzal, hogy a közintézményekben és a szolgáltatóknál egy órával később kell felkapcsolni a lámpákat. E számítás alapján naponta körülbelül 1,5–3 százalék villamos energia spórolható meg.
Az időzónaváltás lehetősége is felmerült
Korábban az is szóba került, hogy Magyarország az eggyel keletebbre fekvő időzónába lépjen át, ami a nyári időszámítás megtartásával a mostani téli időhöz képest két óra eltolódást jelentene. Pusztán földrajzi alapon a jelenlegi időzóna lenne a logikus, hiszen néhány ukrán határ menti falu kivételével az ország a 15. hosszúsági körhöz esik közelebb. A HVG szerint azonban Magyarország fekvése miatt egyik megoldás sem igazán optimális, így a gazdasági szempontok döntenek, amelyek alapján jobban megéri szinte egész Nyugat- és Közép-Európával egy időzónában maradni, mint az ukránokhoz és a románokhoz csatlakozni.
