A Grapoila története jól mutatja, hogy a fenntarthatóság nem feltétlenül különálló vállalati célkitűzés: egy jó ötletből kiindulva akár az egész működés alapjává válhat.
A történet több mint 17 évvel ezelőtt egy egyetemi projekttel kezdődött, amikor Pinczés Marianna a szőlőmagolajban és a borászatokban keletkező törköly hasznosításában rejlő lehetőségeket kezdte vizsgálni. A kutatás során egyre világosabbá vált, hogy a szőlőmagolaj keresett, sokoldalúan felhasználható, magas hozzáadott értékű termék lehet. Különösen érdekes volt azonban az alapanyaga, hiszen a borászatokban a szüret után nagy mennyiségben keletkező szőlőtörköly addig alig képviselt értéket.
A lehetőségből végül valódi vállalkozás lett. Családi segítséggel kísérletezni kezdtek a törköly feldolgozásával, és fokozatosan kialakították a szükséges technológiát. Az első jó minőségű olaj megszületése és az első vásárlók megjelenése azt igazolta, hogy az ötlet nemcsak működőképes, hanem piacképes is, így egy egyszerű kutatási projektből lassan egy új vállalkozás kezdett felépülni.
Amikor a melléktermék nem hulladék, hanem kiindulópont
A Grapoilánál a „Semmi felesleg” gondolata nem egy később megfogalmazott marketingüzenet lett, hanem már a kezdetekkor ott volt a működésben, hiszen maga az alapanyag mutatta meg, hogy mennyi minden rejlik benne.
A szőlőmagból kisajtolt olaj után például visszamarad egy száraz anyag, amelyből magliszt készülhet. A törköly tisztítása során leválasztott szőlőhéj megszárítva és megőrölve újabb felhasználási lehetőséget kínál, az olaj tisztítása során visszamaradó szőlőiszap pedig kozmetikai alapanyagként kaphat új szerepet.
A cél nem egyszerűen az, hogy egy mellékterméket valamilyen módon újra eladjanak, hanem inkább az, hogy az alapanyag teljes életútját végiggondolják, és minden olyan részét hasznosítsák, amelyben értéket látnak.
Ez a gondolkodás idővel jóval túlmutatott a szőlőn. A Grapoila ma már több mint húszféle magból sajtol olajat, és a szőlőmag mellett olyan alapanyagok is bekerültek a rendszerbe, mint például a bébiételgyártásból származó tökmag, a lekvárfőzdékből származó csipkebogyómag, illetve különböző gyümölcsfeldolgozók melléktermékei. A technológia fejlődésével ma már akár málna- vagy almamagból is készülhet olaj, elsősorban kozmetikai célra vagy további termékfejlesztésekhez.
Egyetlen alapanyagból többféle érték
A törkölyből készülő termékek útja jól példázza, hogyan működik ez a gyakorlatban: a beérkező nedves törkölyt először megszárítják és megtisztítják, majd következhet a sajtolás. Az olaj kinyerése után visszamaradó anyagból magliszt készül, a szőlőhéjat különválasztják, megszárítják és finomra őrlik, az olaj tisztítása során visszamaradó iszap pedig további felhasználásra kerülhet.
Így egyetlen eredeti alapanyagból többféle élelmiszer- és kozmetikai termék születhet. A maglisztek például sütéshez, főzéshez vagy akár joghurtba keverve is felhasználhatók, az olajiszapból pedig magkrém vagy – az adott alapanyag tulajdonságaitól függően – kozmetikai készítmény készülhet. Más melléktermékek takarmányozási célra kerülhetnek, míg egyes alapanyagoknál további élelmiszer- vagy kozmetikai felhasználási lehetőségeket vizsgálnak.
Ebben a munkában a Grapoila saját fejlesztési és élelmiszermérnöki kapacitására is támaszkodik: a fejlesztések egyik fontos feladata éppen az, hogy újabb és újabb felhasználási lehetőségeket találjanak azoknak az anyagoknak, amelyek más környezetben talán hulladékként végeznék.
A fenntarthatóság a gyártás módjában is megjelenik
A szemlélet nem áll meg az alapanyagok újrahasznosításánál. A Grapoila a kezdetektől hidegen sajtolással dolgozik, vagyis mechanikai eljárással nyeri ki az olajat, jelentős hőterhelés és vegyszeres kezelés nélkül. A választás mögött azonban nemcsak fenntarthatósági, hanem egészségtudatos megfontolás is állt.
A gyártási folyamat más pontjain is törekednek a veszteség minimalizálására, az üzemeket például biomassza-kazán fűti, amelyhez a folyamat legvégén megmaradó melléktermékeket is felhasználják.
A Grapoilánál ugyanakkor nem tökéletes rendszerként beszélnek a fenntarthatóságról, inkább folyamatos törekvésként tekintenek rá: ha egy alapanyagban vagy gyártási folyamatban van még felhasználható érték, megpróbálják megtalálni a módját annak, hogyan lehet ezt kiaknázni.
Nem elég zöldnek lenni – láthatóvá is kell tenni, hogyan működik a vállalkozás
A fenntarthatóság mára szinte minden iparágban fontos kommunikációs témává vált, éppen ezért egyre lényegesebb kérdés, hogy mi van a hangzatos állítások mögött.
Geiger Bianka, a Grapoila projektmenedzsere szerint a valódi különbség ott kezdődik, amikor egy vállalkozás nemcsak beszél a fenntarthatóságról, hanem meg is mutatja, hogyan működik. Miből készül egy termék? Hogyan állítják elő? Mi történik a folyamat során keletkező melléktermékekkel? Kik dolgoznak rajta? És mi történik akkor, ha egy fejlesztés nem úgy sikerül, ahogy eredetileg tervezték?
A Grapoilánál ezért fontos a transzparencia. A vállalat működésének és kommunikációjának is része, hogy megmutassák a folyamatokat, az alapanyagokat és a termékek mögött álló munkát.
A fenntarthatóságból üzleti előny is születhet
A Grapoila története arra is példa, hogy a fenntartható működés nem feltétlenül plusz teher egy vállalkozás számára, hiszen megfelelő gondolkodással akár olyan piaci előnnyé is válhat, amely megkülönbözteti a terméket a versenytársaktól.
Erre jó példa a vállalat Napraital nevű fejlesztése, amelynek alapja a napraforgóolaj-gyártás után visszamaradó napraforgómag-liszt. Ezt kenderolajjal teszik krémesebbé, magyar cirokkal édesítik, így egy olyan növényi ital helyettesítő született, ahol nemcsak a termék maga, hanem az alapanyag és az előállítás módja is része a történetének.
A vállalkozás nemzetközi szinten is jelen van: több mint 25 országba exportálnak, és tevékenységük jelentős részét a bérgyártás adja. Külső partnereik saját márkás olajokat, élelmiszereket és kozmetikai alapanyagokat is gyártatnak a Grapoilával, így a cég munkája sok esetben olyan termékek mögött is ott van, amelyekről a vásárló nem feltétlenül tudja, hogy nekik köszönhetően érhető el a boltok polcain.
A tudatosság nem mindig nagy változásokkal kezdődik
A Grapoila szemlélete a fogyasztói oldalon is adhat kapaszkodót. A tudatosabb választás egyik legegyszerűbb lépése például a címke elolvasása: az összetevők, a tápérték és az, hogy egyáltalán értjük-e, mi kerül a kosarunkba.
A vállalat tapasztalata szerint ugyanakkor a tudatosság nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindent egyszerre kell megváltoztatnunk. Egy szombati piacozás, a szezonális alapanyagok megismerése vagy akár az idősebb generációk tapasztalatainak felidézése is közelebb vihet minket ahhoz, hogy más szemmel nézzünk az élelmiszerre és az alapanyagokra.
Talán éppen ez az egyik legérdekesebb tanulsága a Grapoila történetének: a fenntarthatóság nem mindig valami teljesen új dolog. Sokszor inkább arról szól, hogy újra felfedezzük azt az értéket, amely már eleve ott van körülöttünk.
A Grapoila több mint másfél évtizedes története végül egy egyszerű gondolatra vezethető vissza: mindenben lehet érték, csak meg kell találni. A „Semmi felesleg” ezért a vállalat számára nem csupán egy jól hangzó mottó, hanem olyan működési logika, amely a szőlőtörkölytől a több mint húszféle magon át egészen az új termékfejlesztésekig végigkíséri a munkát.
És talán ez az a gondolat, amely a vállalkozás történetén túl is érdemes, hogy velünk maradjon: mielőtt valamit hulladéknak nevezünk, érdemes egyszer más szemmel is ránézni. Lehet, hogy éppen ott rejtőzik a következő jó ötlet.
A teljes interjú megtekinthető a 10perc.hu YouTube csatornáján.
