A vízveszteségről hajlamosak vagyunk csak akkor beszélni, amikor már feltűnő a baj: felázik az utca, csőtörés miatt leáll a szolgáltatás, vagy a földeken egyszer csak látszik, hogy valami nincs rendben. Csakhogy a gond sokszor jóval korábban kezdődik, és hosszú ideig észrevétlen marad.
Ilcsik Csaba, a Waterscope Zrt. vezérigazgatója szerint éppen ez a legnagyobb kihívás: a víz eltűnhet úgy is, hogy közben senki sem veszi észre.
Kétféle veszteség, kétféle probléma
A vízveszteségnek alapvetően két típusa van. Az egyik a virtuális veszteség: amikor a víz ugyan eljut a fogyasztóhoz, de valamilyen okból nem lesz pontosan mérve vagy kiszámlázva. Ez lehet mérési pontatlanság, adminisztratív hiba vagy más elszámolási probléma.
A másik a fizikai veszteség. Ilyenkor a víz szó szerint eltűnik a rendszerből: csőtörés, kisebb-nagyobb szivárgás vagy más műszaki hiba miatt nem jut el a rendeltetési helyére. Egyszerűen kiszökik a hálózatból, anélkül hogy bárki hasznát venné.
Ez különösen azért nehéz ügy, mert a vízhálózatok többsége a föld alatt fut. Ha a hiba látványos, gyorsan kiderül. Ha viszont a víz nem tör fel a felszínre, akkor akár hosszú hónapokig vagy évekig is elszivároghat a talajban, a kövek között vagy épp egy közeli csatornába.
A tapasztalatok szerint egy-egy ilyen hiba észleléséhez átlagosan akár egy év is kellhet. Nem túl megnyugtató időtáv.
Miért ennyire sérülékeny a rendszer?
A hazai vízhálózatok állapota önmagában is magyarázza a problémát. Ilcsik Csaba szerint a magyar hálózat átlagéletkora nagyjából 50 év vagy még több. Elvileg a csövek cseréjének olyan ütemben kellene történnie, hogy száz év alatt a teljes rendszer megújuljon. A gyakorlatban azonban jelentős az elmaradás.
Ehhez jön hozzá a hálózat mérete. Egy ekkora rendszert egyszerűen nem lehet pusztán emberi szemmel folyamatosan figyelni. Ugyanez igaz a mezőgazdaságra is, bár ott a veszteség más formában jelentkezik: a víz elpárolog, nem oda jut, ahová kellene, vagy nem mérhető pontosan, ki mennyit használ.
Ha például valaki a tervezettnél több vizet vesz ki az öntözőcsatornából, akkor a sor végén lévő gazdálkodó már kevesebbet kap, rosszabb esetben semennyit.
Ahol nincs áram, nincs kábel, mégis jönnek az adatok
A Waterscope megközelítése erre a láthatatlanságra épít. A rendszer olyan helyeken mér, ahol nincs kiépített infrastruktúra: föld alatt, utcákban, távoli pontokon, sokszor áram és hagyományos internetkapcsolat nélkül.
Ez csak vezeték nélküli, saját energiaellátású eszközökkel működhet. A szenzorok valós időben figyelik többek között a víznyomást, a vízmennyiséget és a hálózat működésének mintázatait.
A lényeg azonban nem csupán az adatgyűjtés. Hanem az, hogy az üzemeltetők olyan összefüggéseket is megláthatnak, amelyek korábban rejtve maradtak. Például azt, hogy egy bizonyos jelenség rendszeresen ugyanabban az időpontban történik, vagy hogy egy adott szakaszon visszatérő anomália figyelhető meg.
Egy város méretétől függően ez már napi szinten hatalmas adatmennyiséget jelent. Miskolc méretű településen több száz eszköz dolgozhat egyszerre, néhány perces vagy negyedórás mérési ciklusokkal.
Mit csinál a rendszer, ha bajt sejt?
A modern monitoring egyik legnagyobb előnye, hogy nem kell megvárni, amíg a hiba látványos lesz. Ha a rendszer a normálistól eltérő működést érzékel, figyelmeztetést küld.
Nem rögtön az első furcsa jel után, mert az lehet egyszeri mérési pontatlanság is. Általában néhány mérési ciklus megerősítése után indul a riasztás. Ez körülbelül tíz percet jelenthet.
Persze az adat önmagában még nem minden. Az értelmezéshez továbbra is kell az emberi tapasztalat. Egy iskola vízfogyasztása például teljesen más képet mutat a nyári szünetben, mint szeptember elején. A rendszer jelezheti a változást, de az üzemeltetőnek kell tudnia, hogy ez normális működés vagy valódi probléma.
Nemcsak gyorsabban, néha előbb is lehet reagálni
A monitoring előnye nem merül ki abban, hogy gyorsabban derül ki egy csőtörés. Bizonyos helyzetekben még a probléma kialakulása előtt jelezhet.
A nyári csúcsidőszakokban, amikor sok településen vízkorlátozásra volt szükség, a rendszer előzetes információt tud adni az üzemeltetőknek a medenceszintekről, a nyomásról és arról, mennyi víz van éppen a hálózatban. Ez lehetőséget ad arra, hogy időben beavatkozzanak.
Csőtöréseknél pedig a különbség még látványosabb. Ami korábban hetek, hónapok vagy akár egy év alatt vált volna nyilvánvalóvá, az most egy-két napon vagy legfeljebb néhány héten belül azonosítható lehet. Ez nemcsak gyorsabb javítást jelent, hanem több száz vagy akár több ezer köbméter víz megmentését is.
A víz kitermelése komoly energiafelhasználást jelent
Hajlamosak vagyunk a vízre és az energiára külön területként gondolni, pedig nagyon szorosan összefüggnek. A víz kitermelése, szivattyúzása, tárolása és továbbítása komoly villamosenergia-igénnyel jár.
A vizet ki kell emelni a kutakból, be kell juttatni a hálózatba, sok esetben többször át kell emelni magasabban fekvő tárolókba. Minden egyes köbméter mozgatása energiát igényel.
Ha mindezt egy szivárgó, veszteséges hálózatban végezzük, akkor nemcsak vizet, hanem energiát is pazarolunk. A veszteségek csökkentése tehát automatikusan energiahatékonysági kérdés is.
Mikor lesz ebből üzleti előny?
A rövid válasz: nagyon gyorsan.
Ipari szereplőknél a vízdíj különösen jelentős tétel lehet. Egy elhúzódó csőtörés vagy rejtett szivárgás több százezer, sőt milliós nagyságrendű veszteséget is okozhat. Ilcsik Csaba egy olyan példát is említett, ahol egy ügyfélnél egyetlen év alatt 10 millió forintos kár keletkezett az elfolyó víz miatt.
Miután telepítették a monitoring rendszert, a hibákat már szinte azonnal észlelték, így a veszteség ideje jelentősen lerövidült. Ilyen esetekben a beruházás akár néhány hónap alatt megtérülhet.
A megtakarítás ráadásul nemcsak a vízszámlában jelenik meg, hanem az üzembiztonságban, a tervezhetőségben és a kisebb üzemeltetési kockázatban is.
A mezőgazdaságban centiméterek és percek számítanak
Az öntözés világában a pontosság ma már nem extra, hanem alapelvárás. A precíziós mezőgazdaságban pontosan tudni kell, melyik területre mennyi víz jutott, hogyan mozog az öntözőberendezés, és milyen a talaj nedvességtartalma.
Egy öntözőgép nem minden ponton ugyanannyi ideig tartózkodik, ezért könnyen előfordulhat, hogy a széleken több víz jut ki, mint középen. Ha egy berendezés elakad, tovább öntözhet ugyanott, miközben máshová semmi sem jut. Ha valahol dugulás keletkezik, egy teljes sáv kiszáradhat.
A folyamatos monitorozás itt azt teszi lehetővé, hogy az üzemeltetők valós időben lássák a nyomást, a vízmennyiséget és az esetleges eltéréseket. Így pontosabban meghatározható, melyik hektárra mennyi víz került, és szükség esetén azonnal lehet korrigálni.
Ilcsik Csaba szerint ezzel gyakorlatilag teljesen elkerülhető a túlöntözés vagy a vízhiány, és sokkal egyenletesebbé tehető az öntözés.
Adatalapú öntözés: nem holnap, hanem már most
Nyugatabbra ez már több helyen bevett gyakorlat. Ausztriában például az öntözési napló online vezetése napi szintű feladat, és bizonyos helyeken nappal nem is lehet öntözni.
A háttér egyszerű: a vízkészlet nem végtelen, és ugyanazért a forrásért több ágazat is versenyez. A turizmus, a mezőgazdaság, az ipar és a lakosság egyszerre támaszt igényt ugyanarra a vízre.
Ezért előbb-utóbb nálunk is elkerülhetetlen lesz, hogy a döntések egyre kevésbé rutinból és egyre inkább valós idejű adatok alapján szülessenek meg. Ott pedig, ahol nincs elegendő víz, a termelési szerkezetet is ehhez kell igazítani.
Magyar fejlesztés, nemzetközi pályán
A Waterscope 2016-ban indult magyar fejlesztésként, ma pedig már több mint 200 partnerrel dolgozik együtt víziközműves, ipari és mezőgazdasági területen.
Érdekesség, hogy a cég első projektje nem Magyarországon valósult meg, hanem Törökországban, egy ipari parkban. A nemzetközi gondolkodás tehát gyakorlatilag a kezdetektől része volt a működésnek.
A vállalat ma már több országban jelen van, köztük Romániában, Lengyelországban, Ausztriában, Olaszországban és Portugáliában. A közös pont mindenütt ugyanaz: a víz mindenhol kritikus kérdéssé vált.
A digitalizáció következő lépése
A következő nagy váltás valószínűleg nem egyetlen látványos technológiai ugrás lesz, hanem az, hogy a vízgazdálkodásban sokkal több döntés alapja lesz digitális adat.
Kevesebb kézi leolvasás, kevesebb jegyzetelés kockás papíron, több valós idejű rendszer, több automatikus ellenőrzés, több összevethető adat. Ezzel együtt egyre nagyobb szerepet kaphat a mesterséges intelligencia is, bár a szakértői kontroll még sokáig elengedhetetlen marad.
Végső soron nem technológiai, hanem szemléleti kérdés
A vízre sokáig úgy tekintettünk, mint valamire, ami mindig elérhető. Ez a korszak gyorsan véget ér. Ilcsik Csaba szerint ideje lenne elengedni azt a kényelmes elképzelést, hogy Magyarország korlátlan vízbőségben él.
Az utóbbi évek, különösen a nyári időszakok, világosan megmutatták, mennyi minden függ a víztől: az öntözéstől az iparon át egészen az energiaellátásig.
A lényeg
Aki ma tudatosabban akar bánni a vízzel, annak először azt kell elfogadnia, hogy a legfontosabb erőforrásról beszélünk. És azt is, hogy ami láthatatlan, attól még nagyon is költséges lehet.
A jó hír az, hogy a technológia már adott. A kérdés inkább az, mikor döntünk úgy, hogy nemcsak akkor figyelünk a vízre, amikor már késő.
