A maastrichti kritériumok teljesítése önmagában nem garantálja, hogy Magyarország sikeresen működjön az euróövezetben. Ezt állítja Darvas Zsolt és Gene Frieda, a brüsszeli Bruegel kutatóintézet két elemzője, akik friss tanulmányukban öt hazai alkalmassági próbát javasolnak. A Portfolio beszámolója szerzők szerint az igazi kérdés az, hogy a gazdaság hosszú távon is bírja-e saját kamatpolitika és önálló árfolyam nélkül.
A 2026 áprilisában megválasztott magyar kormány támogatja az euró bevezetését, 2030 körülre tűzte ki a maastrichti feltételek teljesítését. A körülmények kedvezőek, hiszen a magyarok nagyjából 80 százaléka támogatja a csatlakozást, a pénzpiacok pedig szintén pozitívan fogadták a kormány terveit. Az elemzők szerint azonban a belépési szabályok csak a jogosultságot rögzítik, nem azt, hogy az ország valóban készen áll a váltásra. Intő példaként Portugália 1999-es, túl erős árfolyamon végrehajtott csatlakozását és a 2010-es évek eleji euróválságot említik.
Öt próbát érdemes kiállnia a magyar gazdaságnak az euró bevezetéséhez
Az első próba az intézményi felkészültség. Bár az Európai Bizottság és Magyar Péter kormánya 2026 májusában megegyezett a befagyasztott uniós pénzek feloldásáról, a szerzők szerint helyre kell állítani a Magyar Nemzeti Bank (MNB) függetlenségét, az Európai Központi Bankkal (EKB) egyeztetve rendezni kell a jegybank negatív saját tőkéjét, és meg kell erősíteni a Költségvetési Tanácsot. A második teszt a fenntartható fiskális átmenet, a harmadik az inflációs hitelesség, a negyedik a termelékenység és az alkalmazkodóképesség. Utóbbit a tanulmány szerint sajnos gyengíti az energiaimport-függőség, a német autóipari értékláncokhoz való erős kötődés, és az elektromosjármű- és akkumulátor-beruházások csekély hazai hozzáadott értéke. Az ötödik próba pedig az árfolyam és a pénzügyi ellenállóképesség megteremtése.
A legkeményebb feltételnek a költségvetés tűnik, ugyanis a Bruegel szerint a hiány 3 százalék alá szorítása csak a mostani túlzottdeficit-eljárást zárná le. Ha az ország nem tartja a jóváhagyott nettó kiadási pályát, akkor adósságalapú eljárás indulhat, ami blokkolná az euró bevezetését. A szerzők 2030-ra vagy 2033-ra nagyjából 1–1,5 százalékos GDP-arányos hiányt tartanak szükségesnek. Kiadási oldalon a rosszul célzott vállalati és kamattámogatások visszavágását, a rezsivédelem célzott támogatással való felváltását, a 13. havi nyugdíj átlagnyugdíjhoz kötött maximalizálását és a 14. havi nyugdíj terveinek leállítását javasolják. Bevételi oldalon mérsékelt szja-progresszivitást, szűkebb adókedvezményeket és a forintmilliárdosokra tervezett részleges különadónál szélesebb vagyonadózást sürgetnek.
Céldátumok kijelölése helyett átgondolt felkészülésre lenne szükség
A tanulmány kockázatosnak tartja, ha Magyarország túl erős forinttal akarná teljesíteni az inflációs kritériumot, mert ez a valutaunióban tartós versenyképességi veszteséget okozna. A szerzők szerint ki kell vezetni az árrésstopokat, az üzemanyagár-beavatkozásokat és a lakossági kamatsapkákat, továbbá a minimálbér és a közszféra béreinek évenkénti, a termelékenységhez kötött felülvizsgálatát javasolják a többéves béralkuk helyett.
A Bruegel céldátumok helyett négy szakaszra bontaná a felkészülést. Az első évben közös technikai útitervet kellene kérni a Bizottságtól és az EKB-tól, a nehéz lépéseket pedig már az első 12 hónapban el kellene kezdeni, különben a korrekció a 2030-as választások előtti időszakra torlódna. Ha Magyarország 2030 előtt készen áll az ERM II-belépésre, akkor legalább kétéves részvétel után a 2032-es euróbevezetés az elemzők szerint megvalósítható lehet. A tanulmány szerint az elhamarkodott csatlakozás gyenge növekedést és fájdalmas belső alkalmazkodást kockáztatna, a reformok halogatása viszont eltüntethetné a 2026. áprilisi választások után kialakult kockázatiprémium-csökkenést.
