A világ népesedési térképe látványos átalakuláson megy keresztül: a Föld lakosságának közel 71 százaléka ma már olyan országban él, ahol a születésszám nem éri el a népesség egyszerű fenntartásához szükséges szintet. A folyamat már nem csupán Európát érinti – a világ legnagyobb és legfejlettebb gazdaságai is szembesülnek a jelenséggel, miközben egyes fejlődő országokban továbbra is robusztus növekedés zajlik.
A Visual Capitalist legfrissebb összeállítása szerint a globális termékenységi ráta – amely azt mutatja, hogy egy nő élete során átlagosan hány gyermeket szül – évtizedek óta folyamatosan csökken. A népesség reprodukciójához szükséges küszöbérték 2,1; a világ egyre nagyobb része azonban tartósan ez alatt marad.
Kína és Európa: a mélypont felé
Kína különösen látványos példája a folyamatnak. A több mint 1,42 milliárdos ország termékenységi mutatója mindössze 1,02, ami a világ egyik legalacsonyabb értéke. A kínai vezetés az elmúlt években több intézkedéssel próbálta ösztönözni a gyermekvállalást, de egyelőre nem látszik fordulat. A jelenlegi tendencia hosszabb távon jelentős népességcsökkenést és gyors társadalmi elöregedést eredményezhet.
Európa szintén a legalacsonyabb értékeket mutató régiók közé tartozik. A kontinens átlagos termékenységi mutatója hosszú ideje 2,1 alatt marad, több országban már az 1,2 és 1,5 közötti tartományba süllyedt. Dél-Korea 0,75-ös rátájával globálisan is kiemelkedik, míg a 123 milliós Japánban 1,23-as értéket mérnek. Németország, az Európai Unió legnépesebb állama 84,1 millió fővel szintén 1,46-os mutatóval rendelkezik.
Magyarország helyzete különösen figyelemre méltó. A mutató 2010 körül még 1,25 közelében mozgott, majd az évek során bevezetett adókedvezmények, támogatási rendszerek és otthonteremtési programok hatására átmenetileg 1,5 fölé emelkedett – de újra csökkenő pályára került, és a legutóbbi adatok szerint már ismét 1,4 körüli szintre esett vissza. A régióban Lengyelország, Románia, Csehország és Szlovákia szintén a reprodukciós szint alatt marad, a helyzetet pedig tovább rontja a fiatalabb korosztályok tömeges külföldi munkavállalása és elvándorlása.
A demográfusok szerint a visszaesés mögött több tényező együttes hatása áll: a lakhatási költségek emelkedése, a gyermekvállalás kitolódása, a gazdasági bizonytalanság és a munkapiaci változások egyszerre befolyásolják a döntéseket. Több kutatás is arra jutott, hogy a pénzügyi ösztönzők önmagukban korlátozott eredményt hoznak, ha a fiatalok lakhatási és megélhetési kilátásai nem javulnak érdemben.
India, Nigéria és a növekvő világ
A világ legnépesebb országa, India már szintén a reprodukciós szint alá csúszott: 1,94-es termékenységi arányával a népességnövekedés üteme fokozatosan lassul, még ha a hatalmas kiindulópontból adódóan a teljes lakosságszám még hosszú ideig emelkedhet. Az Egyesült Államokban mért 1,62-es mutató miatt a népességnövekedésben a bevándorlás szerepe egyre meghatározóbbá válik. Brazília szintén látványos fordulatot tett: a korábban magas születésszámáról ismert latin-amerikai ország rátája mára 1,60-ra csökkent.
„A számok alapján egyre inkább két külön világ rajzolódik ki. Az egyikben a fejlettebb vagy gyorsan urbanizálódó országok az alacsony születésszámmal és az elöregedéssel szembesülnek. A másikban továbbra is erős népességnövekedés zajlik."
A másik oldalon több fejlődő ország továbbra is kiemelkedően magas termékenységi mutatókkal rendelkezik. Nigériában a ráta 4,30, Etiópiában 3,81, Pakisztánban pedig 3,50 – ezekben az országokban a fiatal korosztályok magas aránya a következő évtizedekben is gyors népességnövekedést vetít előre. Különleges átmeneti példát jelent Indonézia és Banglades: mindkét ország gyakorlatilag pontosan a 2,1-es stabilitási küszöb körül helyezkedik el, 2,10-es, illetve 2,11-es értékkel.
Oroszország 1,46-os mutatója komoly demográfiai feszültségre utal; az ország évek óta népességfogyással és kedvezőtlen korstruktúrával küzd, amelyet a munkaerőpiaci folyamatok és a háborús veszteségek tovább terhelnek. A születésszámok alakulása a következő évtizedekben a globális munkaerőpiacot, a gazdasági erőviszonyokat és a migrációs folyamatokat egyaránt formálhatja – attól függően, melyik országban hány gyermek születik ma.
