Májustól a nyár végéig lehet számítani a tömegesen feltűnő, a talajhoz közel jellegzetesen, lassan repülő tőrösdarazsak feltűnésére, jellemzően a kertek, parkok gyepén, a korhadó fák vagy akár a komposzt közelében. Azonban ezek a rovarok az emberekre, a háziállatokra nem veszélyesek, ugyanakkor biológiai úton segítenek kordában tartani például a cserebogár-szaporulatot.
Ártalmatlanságuk miatt a Magyarországon élő féltucatnyi faj irtása felesleges, ráadásul az óriás tőrösdarázs védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint, elpusztításuk éppen ezért törvénytelen is. A nősténye csaknem öt centiméteres, egyben Európa legnagyobb hártyásszárnyúja is.
A tőrösdarazsak is rendelkeznek fullánkkal, ezt azonban, ha nem fogja meg őket az ember, nem használják védekezésre, ahogy a mérgük sem támadásra, hanem a lárvák megbénítására szolgál. A tőrösdarazsak parazitoidok, szaporodásukhoz, a peterakáshoz nagyobb rovarok – cserebogár, szarvasbogár, orrszarvúbogár, rózsabogár – elsősorban lemezescsápú bogarak lárváira van szükségük.
Ezeket a faanyagon keresztül vagy magukat a talajba ásva a szúrásukkal bénítják meg, majd belepetéznek, a kikelő lárvájuk pedig belülről fogyasztja el a még élő pajort. A tőrösdarazsak éppen ezért nélkülözhetetlen elemei a kiskert, park, az ültetvény vegyszermentes, biológiai alapú rovarok elleni védelmének.