Kevés olyan háztartás van ma Magyarországon, ahol a mosáshoz nem használnak öblítőt. Az a tudat él az emberekben, hogy öblítőre szükség van, mert attól lesz a ruha puha tapintású és illatos. Nem árt tudni, hogy a mai modern folyékony mosószerek már nem rendelkeznek a mosóporok azon kellemetlen tulajdonságával, hogy a tiszta vízzel történő öblítés után is benne maradnak a mosópor maradványok a ruhában, ezzel érdessé és elektrosztatikussá téve a szövetet.
Mára az öblítők egyetlen funkciója az illatosítás maradt, amire csakis azért van szükség, mert a jelenlegi mosószerek többsége LAS, SAS és LES összetevőkkel készül, amelyek szintetikus eredetűek és mélyre hatolnak a szövetben, ugyanakkor érintkezéskor a bőrünkben is, ráadásul a testszagot nem távolítják el.
Az öblítő alkalmazása egy ördögi kör, mivel alapanyagának víztaszító hatása van, ami, ha bekerül a szövetbe, a mosószer sem tudja eltávolítani, a ruha kellemetlen szagú lesz, amit csak még több öblítő felhasználásával lehet elnyomni.
Használatuk eredményeként a fogyasztók olyan vegyi anyagoknak vannak kitéve, amelyek benne maradnak a textíliában, és a bőrrel érintkezve allergiát okozhatnak. Emellett további egészségügyi kockázatot jelenthetnek, úgymint asztma, szaporítószervi károsodás, illetve az öblítőkben található tartósítószerek is veszélyesek lehetnek, amelyek szintén erős allergiás reakciókat válthatnak ki. Ezen mérgek némelyike nagyon nehezen ürül ki a szervezetből, felhalmozódik benne.
Számos illat alapanyagot betiltottak már, de még mindig használatban van több ezer olyan, amiről nem tudják, milyen hatásai vannak ránk és az egészségünkre. A legtöbb esetben még a gyártó sincs tisztában azzal, mi alkotja az általa használt illatanyagot, hiszen illatháztól vásárolja azt, ahol nem teszik publikussá teljeskörűen az összetételre vonatkozó információkat. Az öblítők gyártása piaci érdekek miatt ugyan nem fog leállni, a fogyasztóknak kell tudatosabb szemléletmóddal megválogatniuk, milyen termékeket emelnek le a polcról.
