Az OpenAI azt állítja, hogy egyik mesterségesintelligencia-modellje néhány nap alatt megoldotta a matematika egyik legnehezebb problémáját, a Navier–Stokes-egyenletek kérdését – írta meg a New Scientist. A bejelentés néhány órával azután érkezett, hogy két kutató a probléma felé vezető lépcsőfokok megoldásáról számolt be, és a sorrend körül máris vita bontakozott ki.
A feladvány a hét úgynevezett millenniumi probléma egyike, amelyek megoldására az amerikai Clay Matematikai Intézet a kétezres években fejenként 1 millió dolláros (312 millió forintos) díjat alapított. A Navier–Stokes-egyenletek a newtoni folyadékok súrlódásos mozgását írják le. Az egyenleteket 200 évvel ezelőtt jegyezték le először, a nyitott kérdés pedig az, hogy mindig működnek-e, vagy vannak olyan helyzetek, amikor érvényüket vesztik és értelmetlen eredményeket adnak – ezt nevezik a matematikusok blow-upnak.
Ezer, majd tízezer MI-ügynök
A cég leírása szerint először ezer MI-ügynököt állítottak rá az Euler-problémára, a Navier–Stokes-egyenletek egyik változatára, amely egy lépés a megoldás felé. Az ügynököknek 50 órába telt megtalálni ebben az esetben a blow-upokat. Ezután tízezer ügynök kapott feladatul, hogy terjesszék ki ezeket a teljes Navier–Stokes-problémára; ezzel 11 óra alatt végeztek.
Az OpenAI egy sajtótájékoztatón azt közölte, hogy ugyanennek a feladatnak az elvégeztetése egy felhasználónak nagyjából 15 millió dollárba (4,69 milliárd forintba) kerülne. A vállalat nem árulta el, melyik modellt használta, csak annyit állított, hogy az a legújabb GPT-6 Astránál is nagyobb teljesítményű. Venkat Chandrasekaran, az OpenAI munkatársa szerint a probléma azért maradt 200 évig megoldatlan, mert a Navier–Stokes-egyenlet elképesztően összetett, a megoldáshoz szükséges, papíron és tollal végzendő számítások pedig felfoghatatlanul bonyolultak.
Buckmaster átláthatatlan eljárást emleget
Órákkal az OpenAI bejelentése előtt Tristan Buckmaster, a New York-i Egyetem professzora és Levent Alpöge, az Anthropic munkatársa jelentette be, hogy három olyan problémát oldottak meg, amelyeket a Navier–Stokes-egyenletek megoldásához vezető lépcsőfoknak neveztek. Elmondásuk szerint ehhez nagy segítséget kaptak nagy nyelvi modellektől, köztük az Anthropic és az OpenAI modelljeitől.
Miután terjedni kezdett az OpenAI bejelentése, Buckmaster közleményt adott ki, amelyben arra utalt, hogy a cég szokatlanul és átláthatatlanul járt el, amikor a helyzet tisztázása érdekében megkereste a vállalatot. A professzor szerint az OpenAI később elismerte, hogy csak azután kezdett megoldást keresni a problémára, hogy értesült a munkájukról. A cég a sajtótájékoztatóján tagadta, hogy Buckmaster és Alpöge bizonyítását vagy promptjait használta volna, és azt állította, hogy a modelljük Euler-bizonyítása eltér a kutatókétól.
A díjról nem születik gyors döntés
Martin Bridson, a Clay Matematikai Intézet elnöke a New Scientistnek e-mailben azt írta, hogy az értékelési folyamatot szándékosan nem siettetik, és gondoskodnak arról, hogy teljes mértékben szigorú és alapos legyen. Az 1 millió dolláros díj odaítéléséről tehát egyelőre nincs döntés.
Így nyitva marad, hogy a szakmai ellenőrzés igazolja-e az OpenAI bizonyítását, és hogy egy ilyen léptékű, ügynökökkel futtatott levezetés hogyan illeszkedik a millenniumi díjak elbírálási rendjébe, amely eddig emberi szerzőségű, lektorált publikációkra épült.
