Olyan új indexet alkottak az El Niño jelenséget megfigyelő és előrejelző rendszeren dolgozó tudósok, amely a globális felmelegedés hatásait is képes kiszűrni – írja bejegyzésében a World Meteorological Organization. A jelenség előrejelzése a trópusi Csendes-óceán állapotának folyamatos megfigyelésén alapul, amelyhez egyre fejlettebb eszközöket és mutatókat alkalmaznak.
Műholdaktól a kutatóhajókig terjed a megfigyelőhálózat
Az El Niño-jelenség nyomon követéséhez egy műholdakból, óceáni bójákból, kutatóhajókból és légköri mérőállomásokból álló globális megfigyelőhálózat szolgáltat adatokat, amelyet a nemzeti meteorológiai szolgálatok és nemzetközi partnereik üzemeltetnek. A szakemberek a tengerfelszíni hőmérsékletet, a szélviszonyokat, a csapadékot, a légnyomást és az óceán hőtartalmát vizsgálják, majd ezek alapján készítik el előrejelzéseiket. A korszerűbb szezonális előrejelző modellek ma már egy-hat hónappal előre képesek megbecsülni az éghajlati mintázatok alakulását.
Az új mutató a felmelegedéstől is elválasztja a jelenséget
Az El Niño–Déli Oszcilláció, azaz ENSO-események követésének egyik legfontosabb eszköze az óceáni Niño-index (ONI), amely azt méri, hogy az egyenlítői Csendes-óceán Niño 3,4-es régiójában a tengerfelszíni hőmérséklet háromhavi átlaga eltér-e a hosszú távú átlagtól: az átlagnál magasabb értékek El Niñóra, az alacsonyabbak La Niñára utalnak.
A globális felmelegedés miatt azonban a kutatók egyre gyakrabban a relatív óceáni Niño-indexet (RONI) is alkalmazzák. Ez a mutató nem a hosszú távú átlaghoz, hanem a trópusok többi részének aktuális hőmérsékletéhez viszonyítja a Niño 3,4-es régió értékeit. Így elkülöníthetők az ENSO-hoz köthető ingadozások az óceánok általános felmelegedésétől, ami lényegesen pontosabb képet ad a tényleges ENSO-állapotról.
