Az Indiát a világ többi részével összekötő tizennyolc tenger alatti kábelből tizenhárom mindössze 6 kilométeres sávban, Mumbai közelében koncentrálódik. A BBC annak járt utána, mi történne, ha ezek közül többet egyszerre vágnának el – akár véletlenül, akár szándékosan –, ami az ország Nyugat-Ázsiába, Afrikába és Európába irányuló sávszélességének nagy részét érintené.
Teljes kimaradás nem következne be, de a cikk szerint már egy kisebb teljesítményromlás, például az adatátviteli idő piciny növekedése is komoly költséget róna a bankokra, a tőzsdékre, a felhőszolgáltatókra és a kormányzati hálózatok üzemeltetőire. A mesterséges intelligencia infrastruktúrája különösen érzékeny lehet, mivel nagy mennyiségű, nagy sebességű adatátvitelre támaszkodik.
A globális forgalom 99 százaléka a tengerfenéken fut
Az internet rejtett autópályái optikai szálak kötegein futnak az óceán fenekén, 1,4 millió kilométeren át hálózzák be a Földet, és a globális kommunikációs forgalom 99 százalékát bonyolítják. Az olcsó adatforgalomnak köszönhetően India a világ egyik legnagyobb internetes piacává vált: 2025 végére több mint egymilliárd szélessávú előfizetője volt, a bővülő digitális gazdaság és szolgáltatási szektor pedig egyre inkább ezektől a kábelektől függ.
Az arányok mégis kedvezőtlenek. India a globális adatfelhasználás nagyjából 20 százalékát teszi ki, miközben a világ tenger alatti kábeleinek csak 3 százalékához kapcsolódik. Összesen 21 olyan parti állomással rendelkezik, amely a tenger alatti kábelek és a földi hálózatok összekötését biztosítja – ez a világ állomásainak körülbelül 1 százaléka.
Elöregedő kábelek, javítóhajó nélkül
A 18 nemzetközi kábelből 11 több mint húszéves. Ezeket általában 25 évre tervezik, így egyre több hibával kell számolni. Világszerte évente 150-200 kábelhiba történik, főként a halászat, a hajóhorgonyok, a természeti katasztrófák és a berendezések meghibásodása miatt. Szakadás esetén India azért is kerül bajba, mert nincsenek saját tenger alatti kábeljavító hajói: ezek külföldről, például Dubajból érkezhetnek, de engedélyt kell kérniük az indiai vizeken való működéshez. A bürokratikus út erősen elnyújtja a javítás idejét.
Kérdés, hogy az új földi és tenger alatti kapacitások lépést tudnak-e tartani a mesterséges intelligencia által vezérelt kereslettel, amely az adatközpontok gyors kiépítését is ösztönzi. A telepített adatközpontok kapacitása a 2020-as 375 MW-ról mára körülbelül 1575 MW-ra nőtt. Egy tenger alatti kábel megtervezése ugyanakkor három-négy évet vesz igénybe, a fektetés pedig a hossztól függően akár két évig is eltarthat.
Ötven engedély egyetlen parti állomáshoz
A tenger alatti kábelek építésének, üzemeltetésének és javításának engedélyezésében Indiában 16 ügynökség vesz részt: a távközlés, a védelem, a belügy, a hajózás, a kikötők, a környezetvédelem és az állami hatóságok területéről. Egyetlen parti állomás felállítása körülbelül 50 engedélyt igényelhet legalább 16 minisztériumtól.
Az ország saját internetes infrastruktúrájának kiépítésében nagy szerepet kaphatna az elosztott akusztikus érzékelés technológiája. A DAS a hagyományos száloptikai kábeleket alakítja át ezernyi mikroszkopikus rezgésérzékelővé, és képes érzékelni a hajók, horgonyok vagy víz alatti járművek rezgéseit, akár a kábel elvágása előtt azonosítva a veszélyt. Ez a fejlesztés viszont még távoli. Az azonnali eredmény a cikk szerint több parti állomás létrehozása, a kábelek nagyobb földrajzi szórása, a gyorsabb engedélyezés, a védett kábelútvonalak és a javítási kapacitás megoldása lenne.
A kormány már elkezdte az adatközpontok építését, és a mesterséges intelligencia által vezérelt jövőre készül. Nyitott kérdés, hogy a kábelek, a szárazföldi állomások és a javítási kapacitás képes-e lépést tartani ezzel az ütemmel – különösen úgy, hogy egyetlen új kábel megtervezése és lefektetése akár fél évtizedet is felemészthet.
