A magyar munkaerőpiac tartalékai gyakorlatilag elfogytak, miközben a kormány 2026. június 1-jétől átmenetileg felfüggesztheti a harmadik országbeli munkavállalói engedélyek kiadását. A jelenleg Magyarországon dolgozó mintegy 100 ezer külföldi munkavállaló nagyjából 1600–2000 milliárd forintnyi GDP-t termel és 250–300 milliárd forint adóbevételt generál évente – a kiesés súlyos következményekkel járhat egy már most növekedési gondokkal küzdő gazdaságra nézve. Göltl Viktor, a WHC Csoport ügyvezetője a Portfolio kérdéseire válaszolva részletezte a kockázatokat.
A hazai foglalkoztatottsági ráta a munkaképes korú népességnél közel 75 százalék, a munkanélküliségi ráta 4,5 százalék körül van, ami nagyjából 220 ezer érintett személyt jelent. Ebből 75–80 ezer tartós munkanélküli, akik legalább 12 hónapja nem dolgoznak bejelentett munkaviszonyban. Göltl szerint ennek a csoportnak a visszaintegrálása sem egyszerű: van, aki egészségügyi vagy munkaképesség-csökkenés miatt nem tud munkát vállalni, más földrajzi és mobilitási okokból szorul ki a piacról, megint mások pedig – bár a statisztikában inaktívként szerepelnek – ténylegesen dolgoznak, csak bejelentés nélkül.
A fehér gazdaság kerülésének egyik visszatérő oka a letiltások logikája: ha valakinek bejelentett jövedelme van és arra letiltás érkezik, előfordulhat, hogy a hónap végén nem marad megélhetésre elegendő összeg. Az egyszerűsített foglalkoztatás egyes formái ezzel szemben olyan jövedelmet biztosítanak, amelyre bizonyos esetekben a letiltás nem érvényesíthető – így kialakulhat az a helyzet, hogy valaki tartós munkanélküliként szerepel, miközben ténylegesen dolgozik.
Ukránoktól az ázsiaiakig – hogyan alakult át a vendégmunkások összetétele?
A külföldi munkaerő bevonása nem egyik napról a másikra vált bevett gyakorlattá. A 2015–2016-os évektől vált sürgetővé, hogy a munkaerőhiányra érdemi megoldást találjanak, ekkor jelentek meg nagyobb számban a szerbiai és ukrajnai munkavállalók. A 2016–2019 közötti időszakban a Magyarországon dolgozó külföldiek száma körülbelül 100 ezer fő volt, ebből mintegy 55 ezer ukrán. A 2022-ben kitört háború azonban megállította az ukrán munkaerő-utánpótlást: a férfiak kiutazási korlátozásai és az általános bizonytalanság miatt ez a csatorna szinte teljesen bezárult. A cégek ezután a Fülöp-szigetek, Indonézia, Kirgizisztán, Kazahsztán és Mongólia irányába fordultak.
Göltl Viktor tapasztalata szerint a külföldi munkaerő alkalmazásával kapcsolatos közhelyek nem állják meg a helyüket. Sem az, hogy a cégek a munkáltatói előnyök miatt részesítik előnyben a külföldieket, sem az, hogy a vendégmunkások bérnyomást gyakorolnának a hazai bérekre.
„A magyar cégeknek minden szempontból sokkal egyszerűbb és sokkal kevesebb erőforrást jelent magyar dolgozókat toborozni, mint külföldieket. Nincsenek nyelvi és kulturális különbségek, könnyebb a betanítás. Ugyanakkor a dolgozók nem tárgyak, nem lehet velük rendelkezni, egyszerűen vannak olyan lokációk és olyan munkakörök, ahová nem akarnak elmenni dolgozni a magyarok. Ezzel a gondolattal meg kell barátkozni." – Göltl Viktor, a WHC Csoport ügyvezetője
A külföldi munkavállalók foglalkoztatása valójában drágább is a hazainál: hosszabb a betanítási idő, a szállás és az utazás járulékos költséget jelent. Ugyanakkor a termelékenységük jellemzően magasabb – részben azért, mert kifejezetten azért érkeznek, hogy minél többet dolgozzanak és minél magasabb jövedelmet termeljenek.
Mit jelent valójában a stop a gazdaság számára?
A 100 ezer külföldi munkavállaló a 4,7 milliós hazai foglalkoztatotti kör közel 2 százalékát teszi ki. Göltl becslése szerint ez nagyságrendileg 1600–2000 milliárd forintnyi GDP-termelést fed le. Az adó- és járulékbefizetések oldalán a 15 százalékos személyi jövedelemadóból 70–90 milliárd, a 18,5 százalékos TB-járulékból 100–110 milliárd, a 13 százalékos szociális hozzájárulási adóból pedig további 80 milliárd forint körüli bevétel keletkezik évente – összesen tehát 250–300 milliárd forint adóbevétel.
Ha a tervezett felfüggesztés valóban életbe lép, ez a teljes összeg kieshet a költségvetésből. Göltl szerint a kockázatot nem csupán makroszinten, hanem a vállalati működés szemszögéből is mérlegelni kellene – ehhez pedig iparági egyeztetés szükséges. Szemléletes példaként hozza: „ha egy strandnak nyáron ki kell nyitnia, akkor nem logikus úgy dönteni, hogy közben leengedjük a vizet a medencéből."
A multinacionális cégeknél ráadásul az egyes magyarországi gyárak egymással is versenyeznek a cégcsoporton belüli megrendelésekért. Ha egy telephely munkaerőhiány miatt nem tud teljesíteni, megrendeléseket veszíthet – és ez végső soron nemcsak a külföldi, hanem a magyar munkahelyeket is veszélyeztetheti. A régiós versenyben Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Horvátország és Szlovénia is ugyanazokra a megrendelésekre hajt, így a munkaerő-ellátás és az engedélyezési gyakorlat közvetlen versenyképességi tényezővé vált.
A WHC Csoport jelenleg Magyarországon több mint 6000 embernek ad munkát – a közép-kelet-európai régióban működő leányvállalatokkal együtt ez a szám meghaladja a 9000 főt. A foglalkoztatottak fele magyar állampolgár, a másik fele EU-s ukrán, szerb, filippínó, illetve a korábbi szabályozás időszakában kazah, kirgiz, mongol és indonéz munkavállaló. Az érintett iparágak széles skálán mozognak: autóipar, logisztika, élelmiszeripar, kiskereskedelem, agrárium, elektronikai gyártás, szálloda- és vendéglátószektor.
