Egy négyhetes kutatóexpedíció során a Holland Királyi Tengerkutató Intézet (NIOZ) és az Utrechti Egyetem tudósai drámai felfedezést tettek: az Atlanti-óceán északi részén mintegy 27 millió tonna nanoműanyag lebeg, amely szabad szemmel nem látható, mégis komoly veszélyt jelent – írta meg a 24.hu. Ez az első olyan kutatás, amely valódi becslést ad a tengerekben található mikrométernél kisebb műanyagrészecskék mennyiségére.
Helge Niemann, az Utrechti Egyetem geokémia professzora szerint: „Több műanyag lebeg nanorészecskék formájában az óceán ezen részén, mint amennyi nagyobb mikro- vagy makroműanyag van a világ összes óceánjában.”
A kutatók 12 különböző helyszínről vettek vízmintát. Minden olyan részecskét kiszűrtek, amely nagyobb volt egy mikrométernél, majd a fennmaradó anyagot tömegspektrometriás eljárással vizsgálták. Így sikerült azonosítani a hagyományos módszerekkel kimutathatatlan nanoműanyagokat.
Ez a felfedezés választ adhat a régóta fennálló kérdésre is, miszerint hová tűnik az a rengeteg műanyag, amit globálisan előállítunk, de sosem találunk meg a környezeti mintákban. A kutatók szerint úgy tűnik, ezek az anyagok mikroszkopikus részecskékre bomlanak szét, és így eltűnnek a szem elől – de nem a természetből.
„Voltak már tanulmányok, amelyek kimutatták a nanoműanyagok jelenlétét az óceánban, de eddig senki nem tudta megmondani, mekkora mennyiségről van szó” – tette hozzá Niemann. A kutatást az Európai Kutatási Tanács (ERC) 3,5 millió eurós támogatással segítette.
A nanoműanyagok több forrásból is bekerülhetnek az óceánba: nagyobb műanyagtárgyak lebomlása, folyók szállította szennyezés vagy akár légköri lerakódás révén is. Ezek az apró részecskék nem maradnak ártalmatlanok, sőt: a tudósok arra figyelmeztetnek, hogy már most jelen vannak a tengeri tápláléklánc minden szintjén.
A planktonoktól kezdve a halakon át egészen a csúcsragadozókig és az emberig, ezek a részecskék már az élő szervezetekben is kimutathatók. A legaggasztóbb, hogy a nanoműanyagok képesek átjutni az emberi vér-agy gáton is, és már az agyszövetben is azonosították őket.
A kutatócsoport következő célja annak vizsgálata, hogyan befolyásolják ezek a szennyeződések az óceáni ökoszisztémákat, milyen típusú műanyagok a legelterjedtebbek, és vajon hasonló mértékben jelen vannak-e más óceánokban is.
