Büntetőeljárást indított a rendőrség egy óbudai pedagógus ellen, aki februárban hat, korábban már mások által megrongált kormányzati plakátra fújt fel közéleti üzeneteket. A Magyar Helsinki Bizottság tájékoztatása szerint a tanárnő tudatosan választott olyan hirdetményeket, amelyek már sérültek voltak, hogy véleménynyilvánításával ne okozzon tényleges anyagi kárt.
A tiltakozás célja: a gyermekek védelme
A tanárnő elmondása szerint az akcióval a kormányzati kampányok – véleménye szerint – gyermekekre gyakorolt káros hatásaira kívánta felhívni a figyelmet. Üzeneteit folyóírással, a plakátok fehér, üresen maradt részeire írta fel, jelképesen az alsó tagozatos diákok nevében szólva.
A plakátokon többek között az alábbi feliratok szerepeltek:
-
„Boldog és szabad szeretnék lenni. Szeretet, elfogadás, egyenlő jogok – uncsi, szomorú :(”
-
„Én csak élni szeretnék, légyszi… ne gyűlölj, szeress♥️”
-
„Love is stronger than hate”
-
„Tényleg szar az élet!!! miattatok :(”
A pedagógus indoklása szerint az agresszív politikai kommunikáció szorongást kelthet a legfiatalabbakban, és ez ellen kívánt esztétikai és tartalmi eszközökkel fellépni.
Rendőrségi intézkedés és jogi érvelés
A rendőrség az eset után előállította a nőt, nyolc órán át tartotta fogva, lefoglalta a mobiltelefonját, és rongálás vétségével gyanúsította meg. Az ügyet a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje, Szekeres Zsolt karolta fel, aki panasszal élt a gyanúsítás ellen az ügyészségen.
A jogi védelem főbb érvei a következők:
-
Károkozás hiánya: Mivel a plakátok már a feliratok elhelyezése előtt szakadtak és rongáltak voltak, a tulajdonosnak amúgy is le kellett volna cserélnie azokat. Így a tanárnő gyakorlatilag „papírhulladékra” írt, ami nem csökkentette tovább az objektumok értékét.
-
Társadalmi veszélyesség hiánya: A védelem szerint a véleménynyilvánítás szabadsága alá tartozó cselekmény nem jelent veszélyt a társadalomra, különösen úgy, hogy a tulajdonjog érdemben nem sérült.
„A gyanúsított már sérült plakátokra írt, ráadásul olyan felületekre, amiket korábban már leszaggattak. A tulajdonosnak tehát úgyis le kellett cserélni a plakátokat, azaz a tanárnő értékkel nem bíró papírhulladékra firkált.” – áll a Helsinki Bizottság jogi érvelésében.
Véleménynyilvánítás vagy bűncselekmény?
Az ügy rávilágít a politikai véleménynyilvánítás és a tulajdonjog védelme közötti feszültségre. Míg a hatóságok a törvény betűjére hivatkozva rongálásként kezelik az esetet, a jogvédők szerint a pedagógus cselekménye a politikai diskurzus része, amely a kormányzati kommunikáció és a gyermeki psziché kapcsolatára irányítja a figyelmet. Az eljárás kimenetele fontos precedenst teremthet a „plakátátírások” jogi megítélésében.
