Szeptembertől ismét megnyílnak az európai csereprogramok kapui a magyar egyetemisták előtt, miután az Európai Bizottság bejelentette a korábbi korlátozások feloldását. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a politikai megállapodás és az újraindítás önmagában még nem hoz automatikus fordulatot -írja a Pénzcentrum. A szervezet szerint a hazai felsőoktatásban gyökeredző strukturális problémák – különösen a kreditelfogadás körüli bizonytalanságok – továbbra is tömegeket tarthatnak vissza a külföldi tanulmányoktól.
A modellváltástól a brüsszeli megállapodásig
Az Európai Tanács még 2022 decemberében zárta ki a friss uniós forrásokból azokat a magyarországi felsőoktatási intézményeket, amelyek közérdekű vagyonkezelő alapítványi formában (kekva) működtek. Ez a szankció évekre megbénította a modellváltó egyetemek részvételét mind az Erasmus+ oktatási csereprogramban, mind a Horizont Európa kutatási keretprogramban.
A fordulatot a május végi brüsszeli tárgyalások hozták el, amikor Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Magyar Péter miniszterelnök közös sajtótájékoztatójukon bejelentették a korlátozások feloldását. Bár a hírt a Nemzeti Ifjúsági Tanács is üdvözölte – kiemelve a program fontosságát az ország nemzetközi versenyképessége szempontjából –, a HÖOK szerint a romok eltakarítása és a pályázati-adminisztratív gépezet újraindítása még komoly időt vesz igénybe.
Csehország messze elhúzott mellettünk
Budai Marcell, a HÖOK kommunikációs vezetője rámutatott, hogy a magyar hallgatói mobilitás már a brüsszeli kizárás előtt is messze elmaradt a hasonló méretű európai országokétól.
„A csúcsévekben, a 2015 és 2019 közötti időszakban csupán évi 14 ezer körül alakult a Magyarországról külföldre irányuló hallgatói mobilitás. Összehasonlításképpen: a hasonló méretű, mintegy tízmilliós lakosságú és körülbelül 300 ezer egyetemistával rendelkező Csehországban ugyanez a szám megközelítette a 21 ezret”
– fogalmazott a szakember, hozzátéve, hogy a hazai elithez való felzárkózáshoz tartósan 20 ezer fő feletti éves mobilitásra lenne szükség. Bár az elmúlt évek kényszerű szünete miatt felhalmozódott egy komoly hallgatói réteg, amely azonnal utazni szeretne, a hagyományos gátak nem tűntek el.
A három fő akadály: miért félnek a magyar diákok?
A HÖOK elemzése szerint három alapvető oka van annak, hogy a magyar fiatalok passzívabbak a nemzetközi piacon:
-
Anyagi helyzet: Bár az Erasmus komoly ösztöndíjat biztosít, a nyugat-európai megélhetési költségek és a magas infláció miatt a külföldi félév így is jelentős családi önrészt igényel.
-
Nyelvtudás hiánya: A használható, aktív idegennyelv-tudás terén a magyar közoktatás hiányosságai miatt a 19–21 éves korosztály sokszor nem érzi magát elég magabiztosnak egy külföldi szemeszter teljesítéséhez.
-
A kreditelfogadási csapda: A felmérések szerint ez a legnagyobb visszatartó erő. Bár a magyar jogi szabályozás rugalmas, az egyetemek belső, merev bürokratikus gyakorlata miatt a hazatérő diákok külföldön szerzett kreditjeit sokszor nem ismerik el. Ennek következtében a hallgatók körében az az alapvetés alakult ki, hogy az Erasmus automatikus egyéves csúszást jelent a diplomázásban.
A megoldás: jön a kötelező „mobilitási ablak”
A HÖOK szerint a kreditproblémára a mobilitási ablakok rendszere jelenthet gyors és hatékony megoldást. Ez a mintatantervek olyan strukturális átalakítását jelenti, amelyben kijelölnek egy olyan félévet (jellemzően a képzés második felében), amikor az anyaintézményben nem oktatnak úgynevezett kritériumtárgyat. Így nem fordulhat elő, hogy egy külföldön töltött félév miatt a diák nem tud felvenni egy egymásra épülő, kötelező hazai kurzust. Ezt a megoldást a friss magyar szabályozás már előírja az új képzéseknél, ám a régi szakok felülvizsgálata rendkívül lassan halad.
Meglepő adat: az Erasmus csökkenti a kivándorlási kedvet
Arra a kérdésre, hogy a brüsszeli tiltás idején bevezetett állami Pannónia Program mennyire váltotta be a reményeket, a HÖOK vegyes tapasztalatokról számolt be. Bár a program magasabb ösztöndíjakat és Európán kívüli (például USA-beli) célországokat is kínált, ráadásul kötelezően garantálta a kreditek elfogadását, a hallgatók bizalmát nem tudta teljesen elnyerni, így a részvételi számok alacsonyak maradtak. A HÖOK szerint a jövőben a két program jól kiegészíthetné egymást.
Budai Marcell egy meglepő, a Magyar Nemzeti Bank által készített korábbi kutatást is ismertetett. Az adatok szerint ugyanis a rövid távú nemzetközi mobilitásban részt vevő hallgatók kisebb valószínűséggel költöznek később tartósan külföldre. A kint töltött hónapok alatt ugyanis a magyar diákok reális képet kapnak a külföldi életről és munkavállalásról, és rájönnek, hogy a mindennapi problémákkal és a kemény munkával a világ más pontjain is ugyanúgy szembesülni kell, mint Magyarországon.
