A Tejútrendszert hajlamosak vagyunk nyugodt, stabil galaxisnak elképzelni, egy friss kutatás szerint azonban a múltja sokkal viharosabb lehetett, mint gondoltuk. Szuperszámítógépes szimulációk alapján a galaxis korongja évmilliárdok alatt akár több mint 90 fokkal is elfordulhatott a körülötte lévő sötétanyag-halóhoz képest. Ez nem azt jelenti, hogy a Tejútrendszer egyik pillanatról a másikra felborult, hanem egy rendkívül lassú, fokozatos átrendeződés zajlott le -írja a Rakéta.
A kutatók eredetileg azt próbálták megfejteni, miért forognak a galaxis külső csillagai a vártnál lassabban, és végül egy váratlan összefüggésre bukkantak: azoknál a Tejútrendszerhez hasonló galaxisoknál, amelyek a múltban nagy összeolvadásokon estek át, sokkal gyakoribb volt ez a látványos korongelfordulás.
Egy ősi törpegalaxissal olvadhatott össze a Tejútrendszer
A szakemberek szerint galaxisunk történetében is történt egy ilyen jelentős ütközés, amikor mintegy 10 milliárd éve összeolvadt a Gaia–Sausage–Enceladus nevű törpegalaxissal. Ez az esemény nemcsak csillagok millióit szórta szét a galaxis külső régióiban, hanem elegendő gravitációs hatást is kifejthetett ahhoz, hogy fokozatosan elfordítsa a Tejútrendszer korongját.
A jelenség magyarázatot adhat arra is, miért forog a csillaghaló – a galaxis körül található, nagyon ritka, gömbszerű csillagokból álló régió – a vártnál lassabban. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a szimulációk alapján nem minden korongelfordulást vált ki galaxisütközés, vagyis más mechanizmusok is szerepet játszhatnak.
A Naprendszer pályája is más lehetett
Egyelőre nem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy pontosan mi történt a Tejútrendszerrel. Ha azonban a feltételezés helyes, akkor a Naprendszer pályája sem mindig úgy nézett ki, mint ma – a csillagok, köztük a Nap, egykor egészen más irányban keringhettek a galaxis középpontja körül.
Ha ez a forgatókönyv beigazolódik, az új fejezetet nyithat a Tejútrendszer fejlődésének megértésében, és segíthet pontosabban elhelyezni saját galaxisunkat a spirálgalaxisok fejlődéstörténetében. A következő évek megfigyelései dönthetik el, hogy valóban megtörtént-e ez a hatalmas kozmikus átfordulás, vagy más magyarázat áll a háttérben.
A kutatást Kirill Batrakov, a Durham University munkatársa és kollégái mutatták be a 2026-os Royal Astronomical Society National Astronomy Meeting konferencián.
