Az Európai Bizottság július közepén mutatta be új klímapolitikai javaslatcsomagját, amely két elemből áll: az Elektrifikációs akciótervből és az uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszer, az EU ETS reformjából. A cél az uniós versenyképesség, a dekarbonizáció és az energiafüggetlenség erősítése, a javaslatokat azonban még tagállami, iparági és civil egyeztetéseknek kell alávetni, mielőtt véglegessé válnának.
A csomag időzítése nem véletlen: az iráni konfliktus rámutatott, mennyire sebezhető az importfüggő európai energiaipar, az idei ENSZ klímatárgyalásokon pedig kiemelt téma lesz a fosszilis energiahordozókról a villamos energiára való átállás. A konferenciának otthont adó Törökország a júniusi időközi tanácskozásokon már bemutatta azt a globális célt, amely 2035-re a jelenlegi mintegy 20 százalékról 35 százalékra emelné a villamos energia arányát a végső energiafogyasztásban, elsősorban a hőszivattyúk, az elektromos járművek és az elektromos főzőberendezések gyorsabb terjesztésével. A brüsszeli terv szorosan kapcsolódik ehhez, valamint a COP28-on elfogadott, a megújuló energia bővítésére vonatkozó vállalásokhoz is.
46 százalékos elektrifikációs cél 2030-ra
Az Európai Bizottság Elektrifikációs akciótervének célja, hogy Európa gazdasága egyre nagyobb részben tiszta, belföldön előállított villamos energiára épüljön, csökkentve a fosszilis energiahordozóktól való függőséget és az importkitettséget. A tervek szerint 2030-ra a villamos energia a háztartások és az ipar számára is versenyképesebbé válna a fosszilis energiahordozóknál, az elektrifikáció aránya pedig elérné a 46 százalékot. A Bizottság számításai szerint mindez 2040-re évente mintegy 260 milliárd euróval csökkentheti az EU fosszilisenergia-importjának költségeit, a földgázimportot több mint 70, a kőolajimportot pedig 40 százalékkal visszafogva.
Az akcióterv három fő beavatkozási területre összpontosít. Az iparban az elektromos technológiákba történő beruházásokat az EU ETS-ből finanszírozott új pénzügyi eszközök, az Ipari Dekarbonizációs Bank és ágazatspecifikus elektrifikációs ütemtervek támogatnák. Az épületeknél a hőszivattyúk elterjedésének gyorsítása és a hatékony fűtési-hűtési rendszerek ösztönzése áll a középpontban, a közlekedésben pedig a zéró kibocsátású járművek és a töltőinfrastruktúra bővítését szorgalmazza a csomag. Emellett a hálózati díjak, adók és illetékek átalakításával, valamint a kis moduláris atomreaktorok és a hidrogénalapú berendezések fejlesztésének ösztönzésével tenné versenyképesebbé a villamos energia árát.
Az ETS-reform megosztja a tagállamokat
Az elektrifikációs célokat a Bizottság az EU ETS reformjával is megtámogatná, amely fenntartaná a rendszer piaci alapjait, ugyanakkor a 2040-es uniós klímacélokhoz igazítaná a kibocsátási plafont, korszerűsítené a piac felhígulása elleni stabilitási tartalékot, és kiterjesztené a rendszer hatályát a tartós szén-dioxid-eltávolításokra és a hulladékgazdálkodásra. Az ingyenes kibocsátási egységek rendszere is átalakulna: továbbra is védenék az európai ipart a kibocsátás áthelyezésével szemben, odaítélésük azonban egyre inkább az ipari dekarbonizációs beruházásokhoz kötődne.
A javaslat jelentősen bővítené a tiszta technológiák finanszírozását is: létrejönne egy 100 milliárd eurós Ipari Dekarbonizációs Bank és egy 30 milliárd eurós átmeneti beruházásösztönző program, miközben az Innovációs Alap és a Modernizációs Alap az eredetileg tervezett 2030-as zárás helyett tovább működne. A tagállamoknak az ETS-kvótabevételeik felét kötelező lenne az iparuk fenntartható átalakítására fordítaniuk, a reform pedig erősítené a rendszer szerepét a légi és tengeri közlekedésben is.
Miközben az Elektrifikációs akcióterv klímapolitikai szempontból egyértelműen pozitívnak tekinthető, az ETS reformja már vegyesebb megítélés alá esik. A kibocsátási plafon lassabb csökkentése és az ingyenes kvóták hosszabb fenntartása alacsonyabb szén-dioxid-árat eredményezhet, ami mérsékelheti a vállalatok ösztönzését a gyors kibocsátáscsökkentésre – hasonlóan ahhoz, ami korábban a belső égésű motorok gyártásának 2035 utáni fenntartásáról szóló autóipari döntésnél is történt.
A javaslatcsomagon érezhető az ipari lobbi nyomása, a tagállamok pedig egyelőre megosztottak a kérdésben. Sajtóértesülések szerint öt nagy blokk különíthető el: a versenyképességet féltő, Olaszországot és Lengyelországot tömörítő „pragmatikusok” tábora áll szemben a Spanyolországot és Hollandiát is magába foglaló, ambiciózusabb csoporttal. Több ország – köztük Franciaország és a tárgyalásoknak az új Tisza-kormánnyal nekivágó Magyarország – álláspontja egyelőre nem ismert, így az sem világos, a végleges szabályozás melyik irányba billen majd.
