Két évvel ezelőtt egy a semmiből felbukkanó, kísértetiesen Drake hangján megszólaló dal robbantotta ki a zeneipar és a mesterséges intelligencia közötti háborút. A szám vírusszerűen terjedt, és nyilvánvalóvá tette, hogy a technológia elért egy olyan pontra, ahol a művészi érték, az arcmás, a hang és a szerzői jogok frontális ütközése elkerülhetetlen. A kezdeti pánikot perek és fenyegetések követték, mostanra azonban a zeneipar a The Verge cikke szerint rájött, hogy az MI-t nem tudja eltüntetni, inkább pénzt próbál csinálni belőle.
Pálfordulás a nagykiadóknál
A zeneipar három óriása, a Universal Music Group, a Sony Music Entertainment és a Warner Records kezdetben tömeges szerzői jogsértés miatt perelte be a vezető MI-zenei startupokat, látványos csatákat vívtak a közösségi platformokkal az engedély nélküli tartalmak miatt, és saját MI-detektáló rendszereket kezdtek fejleszteni.
Most azonban úgy tűnik, a zeneipar és a technológiai cégek megtalálták a közös, jól jövedelmező utat. A magát „etikusnak” nevező Klay nevű MI-startup történelmi lépésként mindhárom nagykiadóval megállapodást kötött, a hírek szerint egy olyan új streamingszolgáltatáson dolgoznak, ahol a felhasználók több ezer licencelt, jogtiszta dalból készíthetnek saját remixeket különböző stílusokban.
Kié legyen a jogdíj?
A rendszer azonban már most komoly kérdéseket vet fel a kompenzáció terén. Ha egy felhasználó egy népszerű popénekesnő dalából generál egy teljesen új, alter-rock stílusú remixet, amely aztán több millió megtekintést hoz a TikTokon, egyelőre nem világos, hogyan osztják majd el a jogdíjakat.
Taylor Swifttől kezdve más független zenészekig már most is rengetegen panaszkodnak arra, hogy a jelenlegi streamingmodellben a profit a kiadóknál landol, míg a valódi alkotók alig kapnak valamit, az MI-generált remixek árazása és a bevételek elosztása pedig ezt az amúgy is törékeny rendszert teszi még bonyolultabbá. A platformok emellett tele vannak olyan zenékkel, amelyeket ismeretlenek töltöttek fel, de a megtévesztésig hasonlítanak egy-egy világsztár hangjára: a Spotify csak az elmúlt évben 75 millió „spamszerű” dalt távolított el.
A saját jogaikat féltik az előadók - meg akarják védeni a hangukat
A technológia rohamos terjedése miatt az alkotók világszerte a bíróságokon és a törvényhozóknál küzdenek a jogaikért. Az Egyesült Államokban jelenleg is formálódnak azok a kétpárti törvényjavaslatok, amelyek kifejezetten az előadók hangját és képmását hivatottak védeni az engedély nélküli MI-klónozástól. Ezt a szorongást osztja többek között Elton John és Dua Lipa is, akik élesen felszólaltak az ellen, hogy az MI-modelleket engedély és kompenzáció nélkül, jogvédett anyagokon tanítsák be.
Jelenleg is zajlik több szerzői jogi per a világban, például a New York Times is perli ezeket a modelleket, erről beszélt korábban Dessewffy Tibor digitális szociológus, az ELTE oktatója is.
„Én sem lennék kibékülve azzal, ha az én hangommal vagy arcommal – még ha nem is vagyok sztár –, bárki azonosítható videókat vagy tartalmakat készíthetne. Ez nem csak hírességeket érinti, hanem az átlagembereket is." – Dessewffy Tibor, digitális szociológus, az ELTE oktatója
Jean-Michel Jarre és a kiterjesztett képzelet
Míg a zeneipar nagy része és a törvényhozók a védekezésre rendezkednek be, az elektronikus zene egyik legnagyobb úttörője egészen másképp látja a helyzetet. A The Guardian kiemelte, hogy Jean-Michel Jarre, aki már 2018 óta aktívan használja a mesterséges intelligenciát a munkáiban, élesen kritizálta a zene- és filmipar konzervativizmusát.
Jarre szerint a kreatív iparágak túlságosan is félnek, és indokolatlanul ellenségesek a technológiával szemben, amely nem öli meg a tehetséget, hanem eszközként hozza el a holnap moziját, hip-hopját és rock'n'rollját.
„Minden technológiai forradalmat fenyegetésként él meg a korábban kialakult média vagy kifejezésmód. Az MI pontosan ilyen. Soha nem szabadna félnünk a technológiától." – Jean-Michel Jarre, zenész
A 77 éves zenészlegenda emlékeztetett arra, hogy amikor az 1970-es években behozta az elektronikus zenét a francia operaházba, a zenekar tagjai kihúzták a kábeleket, mert azt hitték, az új technológia elveszi a munkájukat. Szerinte ma is hasonló a helyzet: a filmesek és zenészek bezárkóznak a saját sávjukba, és mindent elutasítanak, ami felboríthatja a meglévő üzleti modelljüket. Úgy véli, ahogy Vivaldi sem létezett volna a hegedű feltalálása nélkül, és Jimi Hendrix sem született volna meg az elektromosság nélkül, úgy az MI algoritmusai is teljesen új zenei és filmes műfajokat fognak létrehozni, anélkül, hogy veszélyeztetnék a következő Billie Eilish vagy Bad Bunny karrierjét.
Amikor a gép jobban szól, mint az ember
Hogy mennyire abszurd helyzeteket teremt ez az átmeneti időszak, azt egy nemrégiben kirobbant botrány is példázza. Egy ismeretlen producer egy MI-szoftver segítségével írt és rakott össze egy dalt, amelynek énekhangját úgy manipulálta, hogy az kísértetiesen hasonlítson egy ismert, de a nagyközönség számára kevésbé reflektorfényben lévő brit R&B énekesnő hangjára – írta meg az esetet az USA Today. A TikTok algoritmusa felkapta a számot, és mire a Spotify eltávolította, már 13 millió lejátszásnál járt.
Az alkotó ezután újra felvette a dalt, ezúttal valódi, hús-vér énekesekkel, és visszatöltötte a platformokra. A hallgatók egy jelentős része háborogni kezdett, mert szerintük a mesterséges intelligencia által generált, hamisított verzió jobban szólt, mint az igazi.
Túl a zeneiparon: a tét mindannyiunk arcmása és hangja
Éppen az ilyen esetek miatt vált a mesterséges intelligencia szabályozása politikai üggyé. Washingtonban, a Grammy-díjátadókat szervező Recording Academy éves politikai csúcstalálkozóján az amerikai kongresszus tagjai és a zeneipar képviselői egy asztalhoz ültek, hogy közös jövőképet vázoljanak fel. A legfontosabb kezdeményezés jelenleg az úgynevezett NO FAKES Act, egy ritka, kétpárti egyetértést élvező törvényjavaslat, amely gátat szabna a digitális klónozásnak.
„A zenének nincsenek politikai pártjai. Ha az egyetlen amid van, az a hangod és az arcod, és azt valaki egy pillanat alatt ellophatja, akkor védelemre van szükséged. Ebből fizeted a lakbért, ebből élsz meg." – résztvevő politikus a Recording Academy találkozóján
A zeneipar szereplői hangsúlyozzák, hogy ez már régen nem csak a popsztárokról szól, hanem az emberek képmásáról és kreativitásáról általában, legyen szó videósról, festőről, programozóról, színészről vagy egy átlagemberről.
A nagykiadók jelenlegi stratégiája ugyanakkor kristálytisztának tűnik: a mesterséges intelligencia által generált zene, legyen az bármilyen furcsa vagy morálisan megkérdőjelezhető, teljesen rendben van, amíg ők megkapják belőle a részesedésüket. Az, hogy a most induló Klay-megállapodás milyen konkrét elszámolási modellt hoz majd a jogdíjak elosztására, egyelőre nyitott kérdés marad, ahogy az is, hogy a NO FAKES Act mikor és milyen formában kerül elfogadásra a kongresszusban.
