Új tudományos eredménnyel lepte meg a világot a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet, amely legújabb kutatásában a gorillák kommunikációját vizsgálta. A tudósok megállapították, hogy a mellkason való dobolás hatásossága - ahogy eddig is sejtették - az állat méretétől és erejétől függ. Minél nagyobb egy hím gorilla, annál erőteljesebben tudja verni a mellkasát, hogy jelezze a barátoknak és az ellenségnek, mennyire hatalmas.
Mint a tanulmányban leírták, a nőstények akkor dobolnak a mellkasukon, mikor felmérik a párjukat, a hímek viszont küzdelemre hívnak a mellkasdöngetéssel. A kutatók szerint a mellkas ütögetése fontos kommunikációs eszköz a sűrű trópusi őserdőben, ahol élnek. A kifejlett ezüsthátú hím gorillák mellkasverését több mint egy kilométerre is meg lehet hallani. A BBC News által ismertetett tanulmány szerint a kutatók a ruandai Vulkán Nemzeti Parkban az ezüsthátú gorillákról készült fényképek és hangfelvételek alapján vonták le következtetéseiket.
Edward Wright, a lipcsei intézet tudósa szerint a mellkason való dobolással akarják kifejezni a gorillák, milyen erősek és ezt a jelzést a hímeknek és nőstényeknek is küldik. A hímek felé ezzel jelzik: "figyelj, nagy vagyok és erős, ne kötekedj velem", a nőstényeknek pedig azt üzenik: "nézd, milyen nagy és erős vagyok, engem választhatnál párodnak". Hozzátette, a kutatásukkal végre tényleg sikerült igazolni, hogy a mellkasveregetés elárulja, milyen nagy a gorilla, az ütés hangja egyértelmű jelet küld a testméretéről.
Egy biztos, a hímek kiskoruktól gyakorolják a mellkasdöngetést, hogy felnőve alkalmazni tudják. A Scientific Reports folyóiratban közölt tanulmány szerint a nagyobb hím gorillák mélyebb hangot adnak ki, amikor mellüket döngetik. Ez egyértelműen jelzi testméretüket, más szóval a hím gorillák nem tudják átverni riválisaikat. A kutatásból az is kiderült, hogy különbség van a mellkasra mért ütések tartama és száma között, ami arra utal, hogy a mellkasverés alapján azonosítani lehet az egyes gorillákat.
