A közösségi médiában zaklatták, akasztással és agyonveréssel fenyegették a nagymágocsi jégkármérséklő berendezés egységkezelőjét. A fenyegetések hátterében az a tévhit áll, miszerint a rendszer működése – pontosabban a levegőbe engedett ezüst-jodid – felelős az Alföldet sújtó aszályért.
Évek óta terjed a tévhit
A hergelést egy orosházi hobbimeteorológus kezdte néhány évvel ezelőtt. Nem ez az első eset, hogy lincseléssel fenyegették a generátorkezelőket: a 2022-es történelmi aszály idején több körzetben is le kellett állítani a rendszer működését. Az akkori indok szerint a jégkármérséklő segítségével valakik tudatosan szétoszlatják az esőfelhőket a Dunától nyugatra, hogy az ország keleti része kiszáradjon.
Valójában a jégkárokat csökkenti a rendszer
A hivatalos nevén Országos Jégkármérséklő Rendszer (Jéger) a valóságban azt teszi, amit a neve mutat: csökkenti a jégesők okozta károkat. A csapadékképződés nagy magasságban kezdődik, ahol a lebegő szilárd részecskékre, az úgynevezett jégképző magvakra kicsapódik a pára, majd a jégkristályok egymással ütközve egyre nagyobbra híznak. Zivataroknál az erős feláramlás miatt a jégdarabok akkorára dagadhatnak, hogy nem olvadnak el, mire elérik a felszínt, ez okozza a nagyobb károkat.
Ennek elkerülése érdekében a Jéger csapadékképző magokat juttat a felhőbe, amelyeken a nedvesség eloszlik, így a kisebb kristályok víz formájában vagy apróbb szemű jégként érnek földet. A legalkalmasabb anyag erre az ezüst-jodid, mert kiválóan tapad hozzá a pára. A rendszer csaknem ezer talajgenerátort foglal magában, egymástól 10-10 kilométeres távolságra telepítve, négyzetháló-szerűen lefedi az egész országot. Az Agrárminisztérium és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) közösen működteti, a generátorok párologtatással juttatják a levegőbe az ezüst-jodidot, amelynek 45–50 percre van szüksége, hogy elérje a kellő magasságot.
Elképesztően drága lenne az esőcsinálás
Nagy mennyiségű ezüst-jodid hatására valóban kicsapódhat és lehullhat a pára akkor is, ha egyébként az adott felhőből nem esett volna eső, még nagyobb mennyiség pedig annyira eloszlathatja a nedvességet, hogy azzal felszámolja magát a felhőt. Az anyag tehát elméletben alkalmas mind a csapadék kinyerésére, mind a felhők szétoszlatására.
A Jéger működtetése során azonban a költséghatékonyság elve a legfontosabb, mindig a lehető legkisebb adagot vetik be, mivel a védekezés költsége könnyen meghaladhatja az esetleges kár értékét. Egy megyényi terület esőfakasztása vagy csapadékmegakadályozása is jól látható nyomot hagyna a magyar költségvetésben, egész országrészek esetében pedig akár 1000 milliárd forintot is felemésztene. Az egész országot vagy országrészeket érintő zivatarlánc megállítása emellett a gyakorlatban is kivitelezhetetlen lenne.
A Jéger üzemeltetése során felhasznált ezüst-jodid mennyisége tehát nem csökkenti számottevően a felhők páratartalmát, és nem csapja ki belőlük idő előtt a nedvességet – csupán azt teszi, amiért az egész rendszert létrehozták: csökkenti a zivatarokkal lehulló jégdarabok méretét.
