Az Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottság csütörtökön hat igen, egy nem és egy tartózkodás mellett Unger Anna Rózát jelölte a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) elnökének. A végső szót pénteken az Országgyűlés mondja ki, ehhez kétharmados többség kell. A jelölt programjának lényege: hat év alatt az utolsó szögig feltárná, mi történt – jogerős ítéletekre viszont nem biztat senkit.
Nyolc szavazat, 96 pályázó
Az ELTE Társadalomtudományi Karának docense ellen egyedül Melléthei-Barna Márton szavazott. Mivel a Fidesz az egész kiválasztási folyamatot bojkottálja, a Mi Hazánk bizottsági tagja, Apáti István pedig igazolt távolléten volt, kizárólag a Tisza nyolc bizottsági tagja voksolt. Az elnöki posztra eredetileg 96-an pályáztak.
A folyamat egyik fordulópontja hétfő este jött, amikor Jancsics Dávid korrupciókutató visszavonta a pályázatát azzal, hogy a hivatal élére nyomozó alkatú, „kérlelhetetlen pitbull” kell. A leírás alapján kevesen tippeltek volna egy egyetemi kutatóra, akit a nyilvánosság elsősorban választási szakértőként ismer. Unger a keddi meghallgatáson maga rendezte át ezt a képet: Antall József egykori parlamenti irodájában negyed tizenegykor kezdett, és a bemutatkozás udvarias formuláit gyorsan lezárta.
„Nem vagyok kedves, azt hiszem, ez most előny. Nem szeretem a nagy csinadrattákat, én azt szeretem, ha meg van csinálva a munka” – mondta Unger Anna Róza.
Elnökként teljesen kizárná a külső, politikai befolyásolási kísérleteket. Amikor ennek hitelét firtatták, a saját egyetemi óráira hivatkozott: kérdezzék meg a hallgatóit, érdemes-e őt megvárni a folyosón – hangzott el a bizottság előtt. A felelősség kérdésében sem finomkodott: szerinte nevén kell nevezni a felelősöket, legyen az nagy ember vagy kicsi, pesti vagy vidéki, és nem csak azokat, akik közvetlenül nyertek egy-egy döntésen. Név szerint kérdezett rá az asszisztáló szereplőkre is – arra az ügyészre, aki nem indított eljárást, és arra a jegybanki döntéshozóra, aki nem támogatta a vagyonvesztést, de nem is tett ellene.
Nem az ügyeket, a rendszert vizsgálná
A kemény hangnem mögött egyetlen tétel áll. Unger szerint az elmúlt másfél évtized korrupciója nem írható le elszigetelt vesztegetési ügyek sorozataként, mert a politikai hatalom, az állami intézmények és egyes gazdasági szereplők működése egyetlen rendszerbe szerveződött, amelyben a gazdasági erőforrás politikai hatalomra, a politikai befolyás pedig újabb gazdasági előnyre volt váltható. A ma ismert ügyek nagy része szerinte enélkül is azonosítható, a hivatal hozzáadott értéke ezért nem az egyes esetek kipipálása lenne, hanem a mögöttük álló intézményi és döntéshozatali láncolatok összerakása.
Az időszak legnagyobb bűnének a magántőkealapok létrehozását nevezte.
„Ott tényleg talicskába tették a pénzünket és eltolták” – fogalmazott Unger Anna Róza.
Az Állami Számvevőszékről szólva azt mondta, a felcsúti számvevőszék tulajdonképpen feudalizálta Magyarországot. A demokratikus átmenetek nemzetközi tapasztalataira hivatkozva pedig azt is kimondta: tartós demokratikus konszolidáció aligha képzelhető el valamilyen igazságtétel nélkül. Ha a visszaélések feltáratlanul maradnak, az érintettek pedig megtarthatják az így szerzett erőforrásokat, azokat később politikai védelem vásárlására, sőt a korábbi hatalmi szerkezet újjáépítésére is fordíthatják.
Módszertan, 150 fő, három kilépési pont
A politikai elfogultság elleni fő garanciának egy szakmai dokumentumot nevezett meg: a hivatal nyilvános, közvagyonvédelmi kockázatértékelési módszertan alapján indítana eljárásokat, amelyet adatelemzőkkel, társadalomtudósokkal, korrupciókutatókkal és jogászokkal együtt dolgozna ki. Ez zárná ki, hogy a hatóság politikai megrendelésre vagy „pofára” vizsgáljon. A módszertant, az éves jelentéseket és még az álláspályázatokat is nyilvánosságra hozná.
A tempóról viszont hűtötte a kedélyeket: badarságnak nevezte, hogy hat év alatt jogerős ítéletek szülessenek. Ez az idő szerinte a teljes feltárásra és a vádemelésekig való eljutásra elég. A visszaszerezhető vagyonról nem bocsátkozott százalékos becslésbe, csak annyit mondott, ha már tízmilliárddal több van náluk, az is jó. A gyakorlati teendőknél szoros határidőt szabott magának: egy éven belül átnézné az összes nagy állami szerződést és koncessziót, mivel ezekből a kormánynak egy éven belül van még lehetősége visszalépni. A hivatal induló létszámát nagyjából 150 főben határozná meg, a döntést a négy elnökhelyettessel közösen hozná meg.
Az Indexnek a meghallgatás után három olyan feltételt sorolt fel, amelyek hiányában nem vállalná el a tisztséget, vagy lemondana róla: ha a parlament nem fogadja el az éves beszámolót, ha a hivatal nem kapja meg az általa kért költségvetési támogatást, illetve ha a személye elleni támadás olyan mértékű, hogy az a hivatal tisztességes működését veszélyezteti. Ahogy fogalmazott, a közérdek nem az, hogy Gipsz Jakab vagy Unger Anna hivatalban maradjon, hanem hogy a hivatal tisztességén ne essen csorba.
A hivatal felállításáról a parlament július végén, kétharmaddal döntött, ezzel a Tisza legtöbbet emlegetett kampányígéretének fele papíron teljesült. A Fidesz-frakció közleményben jelentette be a kiválasztás bojkottját, és az Alkotmánybíróságtól kéri a törvény felülvizsgálatát, arra hivatkozva, hogy hasonló szervezet „legutoljára a kommunizmus legsötétebb éveiben működött”. A párt egyetlen civil szervezetet sem delegált a meghallgatásokra.
Ha az Országgyűlés pénteken megszavazza, Unger Anna Róza még aznap esküt tesz. A meghallgatás után nem az a nyitott kérdés, elég kemény-e a feladathoz, hanem hogy a hatéves, feltárásra kalibrált menetrend mennyire fér össze a gyors eredményekre vonatkozó politikai várakozásokkal – erre a program első éve, a nagy állami szerződések átnézése adhat első jelzést.
