Az SZFE amatőr hibával tette közzé szenátusi határozatát, amelyből kiderült öt olyan kuratóriumi jelölt neve, akik szorosan kötődnek az egyetem jelenlegi vezetéséhez.
Elképesztően buta hibával töltötte fel a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) azt a szenátusi határozatot, amelyben látható, kiket jelölnek az intézmény fő döntéshozó szervezetébe, amely a rektor személyéről is dönt. Hiába takarták ki elvileg a neveket, a dokumentumot kezelő program a fájl megnyitásakor felajánlotta, hogy bárki eltávolíthassa a kitakarásra szolgáló fekete vonalakat, így egyetlen kattintással láthatóvá vált az összes név, akiket az egyetem szenátusa a minisztérium elé terjeszt az Alapítvány leendő kuratóriumi tagjaiként -írja a HVG.
Öt jelölt, sok korábbi kapcsolat
A kiszivárgott dokumentum szerint az öt választott jelölt M. Tóth Éva, Sándor János, Dániel Gábor, Szabó Attila és Can Togay. A nevek mögött szoros kapcsolatok húzódnak az SZFE jelenlegi vezetésével: Szabó Attila közös könyvet jegyez Sepsi Enikő rektorral, és jelenleg is közösen vezetik az egyetem Doktori Iskolájának nézőkutatását. M. Tóth Éva 2024-ben együtt nyitott meg egy konferenciát az SZFE Doktori Iskolájának vezetőjével, a következő évben pedig Sepsi Enikő is a rendezvény védnökei között szerepelt.
Sándor János, a mozgóképművészeti intézet jelenlegi oktatója, azt a Koltai Lajos operatőrt is a hívta be az egyetemre, aki 2021-ben a Fidesz által frissen átvett intézményben vállalt munkát. Dániel Gábor opera- és operetténekes nem kötődik közvetlenül az SZFE-hez, de rendszeres fellépője a Budapesti Operettszínháznak, amelynek igazgatója az SZFE osztályvezető tanára és szenátusi tagja, Kiss-B. Atilla. Can Togay filmrendező 2025-ben vendégelőadóként bukkant fel az egyetemen, korábban a Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa programsorozat művészeti főtanácsadója volt.
A póttagok listáján egy ismerős név is felbukkant
A szenátusi határozat további öt pályázót is megnevez esetleges póttagként: Tóth Mihályt, Dubravecz Gyöngyvért, Pölcz Ádámot, Honti Györgyöt, valamint a lista utolsó, tizedik helyén Upor Lászlót, aki a modellváltás előtti SZFE utolsó megválasztott rektora lett volna, ha a Fidesz-kormány minisztériuma annak idején aláírja a kinevezését.
A Freeszfe a döntés felülbírálását kéri
A modellváltás előtti SZFE szellemiségét továbbvivő Freeszfe már korábban nyílt levélben fordult Lannert Judithoz, a Tisza-kormány oktatási miniszteréhez és Katz Sándor felsőoktatási államtitkárhoz, mivel korábbi egyeztetési kísérleteikre nem érkezett válasz. A levélben azt írták, hogy a jelenlegi szenátus legitimációja súlyosan vitatható, mert a modellváltás során kialakított kuratórium jelölte ki a mai vezetést, amely azóta is meghatározza az intézmény működését.
„Véleményünk szerint a magyar színház- és filmművészet jövője nagyban múlik azon, hogy a Minisztérium milyen kuratóriumi tagokat választ az SZFE fenntartó alapítványába.” – írta a Freeszfe.
A szervezet arra kérte a minisztériumot, hogy a szenátus javaslatait hagyja figyelmen kívül, mivel véleményük szerint csak egy szakmailag hiteles, független kuratórium tudná helyreállítani az egyetemi autonómiát. A nyílt levelet eddig kilenc szervezet és 224 szakmabeli írta alá.
Frissítés: Facebook posztban reagált az SZFE a HVG cikkére:
"A HVG cikke szenzációként próbál bemutatni egy szabályosan lefolytatott, a Minisztérium által meghatározott eljárást.
A szenátusi határozat nem titkos dokumentum. Az Egyetem azért nem hozta nyilvánosságra a pályázók nevét, mert a Szenátus rangsoráról magukat a pályázókat sem tájékoztatta külön, és ezzel a Minisztérium kifejezett kérésének tett eleget. A dokumentumban alkalmazott kitakarás technikailag hibás volt, ez azonban az eljárás lényegén nem változtat.
A Szenátus összesen tíz pályázót rangsorolt. A pályázói kör szakmai hátterét, tapasztalatát és intézményi kötődéseit tekintve is kifejezetten kiegyensúlyozott. Can Togay időközben arról tájékoztatta az egyetemet, hogy visszavonja a pályázatát.
Határozottan visszautasítjuk a cikk címében szereplő, koncepciózus és tényekkel alá nem támasztott állítást, amely szerint az SZFE vezetése „saját embereivel” töltené fel a kuratóriumot. Ez különösen azért félrevezető, mert a pályázatot a Minisztérium írta ki, és a pályázatokat nem az SZFE-hez, hanem közvetlenül a Minisztériumhoz kellett benyújtani. Az Egyetem kizárólag a Minisztérium által továbbított, érvényes pályázatokat ismerte meg és rangsorolta.
A cikk néhány, nyilvánosan elérhető szakmai kapcsolódás felsorolásán túl sem összefonódást, sem érdekazonosságot nem tár fel. Védnökség egy konferencián, ahol a jelölt előad, közös publikáció, kutatás vagy oktatási együttműködés az egyetemi és művészeti élet természetes része. Ezek önmagukban sem döntéshozatali függőségre, sem személyi összefonódásra nem utalnak, vagyis a pályázat összeférhetetlenségi kritériumainak megfelelnek, azért is kerültek a Szenátus elé. Jellemző a cikk "oknyomozói" színvonalára, hogy a Google-keresések alapján olyan konferenciát állít be az SZFE rektora és az egyik pályázó közötti kapcsolódási pontként, amelyen a rektor betegség miatt részt sem vett. Ugyancsak a cikk pontosságát minősíti, hogy összekeveri a Doktori Iskola vezetőjét az Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanács elnökével, holott a két tisztséget nem ugyanaz a személy tölti be. A rangsorolt előadók egyike sem az egyetem kérésére adta be a pályázatát, a pályázatokat kísérő államtitkári levél pedig kifejezetten felhívta a figyelmet arra, hogy az egyetem munkatársai nincsenek kizárva a pályázatból.
Különösen rosszindulatú a cikk azon sugalmazása, amely szerint az érintett pályázók kinevezése esetén „minden ugyanúgy menne tovább, ahogyan eddig”. Ez a fordulat minden alap nélkül, előre kérdőjelezi meg a pályázók szakmai integritását és függetlenségét, ezért személyeskedő és sértő.
Az eljárás rendje egyértelmű: a Szenátus megismeri és rangsorolja az érvényes pályázatokat, a pályázatokat pedig a Minisztérium, mint alapítói joggyakorló bírálja el. A döntést tehát nem az SZFE vezetése és nem is a Szenátus hozza meg. A cikk a közelmúltban megjelent nyílt levélhez hasonlóan a Szenátus jogszerű véleményezési és rangsorolási szerepéből próbál politikai ügyet teremteni, és azt a látszatot kelti, mintha az Egyetem döntene a kuratórium összetételéről.
Pontatlan a cikk azon megfogalmazása is, hogy a kuratórium „az egyetem legfontosabb szervezete”. A kuratórium a fenntartó alapítvány ügyvezető szerve, nem az Egyetem szervezeti egysége.
Az SZFE teljesítette a rá háruló eljárási feladatot. Sem több, sem kevesebb nem történt."
