Bár a kormányzati kommunikáció középpontjában évek óta a „háború vagy béke” dilemmája áll, a magyar választók többségét hidegen hagyja ez a narratíva. A 24.hu megbízásából készített friss felmérés rávilágít, hogy a lakosság 54 százaléka egyáltalán nem tart attól, hogy Magyarország belépne a háborúba, amennyiben a Tisza Párt elnöke, Magyar Péter kerülne hatalomra. A 21 Kutatóközpont adatai szerint a kormányzati kampányüzenetek szinte kizárólag a kormánypárti magszavazók körében találnak értő fülekre.
Csak a kormánypártiak tartanak a hadba lépéstől
A kutatás eredményei éles törésvonalat mutatnak a társadalomban: míg a fideszes szavazók kétharmada valódi veszélyként éli meg a kormányváltással járó esetleges hadba lépést, addig az ellenzéki és a pártnélküli szavazók körében ez a félelem elhanyagolható. Mindössze a válaszadók 25 százaléka gondolja reálisnak a fenyegetést, ami azt jelzi, hogy a 2022-ben és 2024-ben sikeresen alkalmazott mozgósító üzenet 2026-ra sokat veszített az erejéből.
Különösen beszédes a pártnélküli szavazók bizonytalansága: ebben a csoportban 42 százalék nem tudott vagy nem akart állást foglalni a kérdésben. Ez a réteg lehet a választások igazi mérlegnyelve, hiszen ők azok, akiket a kampányhajrában a legintenzívebb, érzelmekre ható üzenetekkel igyekszik elérni mindkét oldal.
Ukrajna segítése: humanitárius szolidaritás vagy teljes elzárkózás
A kutatás nemcsak a félelmekre, hanem a konkrét cselekvési formákra is rákérdezett Ukrajna támogatása kapcsán. A magyar társadalom ezen a téren szinte matematikailag kettészakadt:
-
44 százalék támogatná szomszédunkat pénzügyi és humanitárius eszközökkel.
-
42 százalék szerint viszont Magyarországnak semmilyen formában nem szabadna segítenie az ukránok honvédő harcát.
A politikai hovatartozás itt is meghatározó faktor. A kormánypárti szimpatizánsok 70 százaléka minden segítséget megtagadna, míg a Tisza Párt támogatóinak 78 százaléka a humanitárius segítségnyújtás mellett teszi le a voksát. Érdekesség, hogy a tiszások több mint harmada (34%) a fegyverszállításokat is elfogadhatónak tartaná, ami jelentős elmozdulás a korábbi évek hazai közvélemény-kutatásaihoz képest.
A demográfia a döntő tényező az ukránellenességben
A 21 Kutatóközpont elemzése megerősíti a korábbi szociológiai mintákat: a véleményeket alapvetően az életkor, a lakóhely és az iskolai végzettség határozza meg. Az adatok alapján minél idősebb, minél kisebb településen él és minél alacsonyabb végzettségű valaki, annál hajlamosabb elhinni a háborús riogatást és elutasítani az Ukrajnának szánt segítséget.
Ezzel szemben a fiatal, fővárosi diplomások körében a legmagasabb a szolidaritásvállalási hajlandóság, bár egy ponton minden csoport egyetért: a katonák küldését a teljes társadalom egységesen elutasítja – erre mindössze a megkérdezettek 3 százaléka látna lehetőséget. A kampány utolsó napjaiban tehát a kérdés már nem az, hogy lesz-e háború, hanem az, hogy a választók mennyire büntetik vagy jutalmazzák a pártokat az ezzel kapcsolatos állásfoglalásaikért.
