A természetben eddig nem megfigyelt fizikai folyamat magyarázhatja a Marson szinte naponta megjelenő, majd eltűnő, nagyjából 1600 kilométer hosszú felhőt egy új kutatás szerint. Az Arsia Mons Elongated Cloud (AMEC) nevű képződményről a Nature Geoscience folyóiratban megjelent tanulmány szimulációi alapján számolt be a Live Science.
A felhő a 20 kilométer magas, kialudt Arsia Mons vulkán felett jelenik meg a Tharsis régióban, az egyenlítőtől délre. Az Európai Űrügynökség Mars Express szondája 2018-ban észlelte először, azóta tavasszal és nyáron szinte minden reggel feltűnik néhány órára, amikor az erősebb napsugárzás heves felszíni szeleket kelt. Akár 1800 kilométeresre is megnyúlhat, ami a bolygó kerületének nagyjából tizenketted része. Mivel a marsi légkör szinte teljesen mentes a vízgőztől, ekkora vízgőzfelhő kialakulását a tudósok sokáig nem tudták megmagyarázni.
Szennyeződés nélkül képződő jégszemcsék
A kutatók a Mars Express adataira épülő szimulációkkal csak akkor tudták újraalkotni a jelenséget, amikor felhagytak a hagyományos meteorológiai elvek alkalmazásával. Az AMEC orográfiai felhő, vagyis akkor jön létre, amikor a szél hegy fölé hajtja a vízgőzt, hasonlóan a Gibraltári-szikla felett időnként kialakuló Levanterhez. A Földön a felhők heterogén nukleációval keletkeznek: a lehűlő pára por, só vagy korom szemcséi körül fagy jégkristállyá. A szimulációk szerint a Marson azonban a vízgőz ilyen részecskék nélkül, közvetlenül alakul jéggé. Ezt a homogén nukleációnak nevezett folyamatot a kutatók szerint eddig egyetlen bolygó légkörében sem figyelték meg.
A számítások alapján a vulkán lejtőin felfelé áramló szél erős hullámot kelt, amely a levegőt nagy sebességgel a felső légkörbe lövi, ahol hőmérséklete tíz perc alatt akár 30 fokkal is csökkenhet. Ez megnöveli a páratartalmat, és lehetővé teheti a homogén nukleációt. A víz egy része a kutatók szerint már a légkörben van, a többi valószínűleg az Arsia Mons csúcsát borító vastag dérrétegből származik.
