A dodó visszahozásán dolgozik a Colossal Biosciences amerikai biotechnológiai vállalat, amely legutóbbi közlése szerint a 17. században kihalt madár genomjának 95 százalékát már feltérképezte. A cég azt nem árulta el, mikorra várható az első példány kikelése.
A vállalat célja, hogy génszerkesztéssel olyan kihalt fajokat hozzon vissza, mint a gyapjas mamut, a déli óriásmoa vagy a tasmán tigris. Az óriásfarkast saját állítása szerint már sikeresen "feltámasztotta", a szakértők szerint azonban erről szó sincs: a cég valójában szürke farkasokat módosított génszerkesztéssel úgy, hogy egyes vonásaikban a jégkorszaki ragadozóra emlékeztessenek. A 24.hu emlékeztet rá, hogy kihalt fajok tényleges feltámasztása nem lehetséges, legfeljebb a genetikai jellegzetességeiket lehet reprodukálni a ma élő legközelebbi rokonokban.

A sörényes galambból indulnak ki
A dodó legközelebbi élő rokona a Délkelet-Ázsia egyes szigetein őshonos sörényes galamb. A Reuters szerint ez a madár alig hasonlít a szürke, röpképtelen, nagy csőrű dodóra: csillogó zöld és rézszínű tollazata, apró, hegyes csőre van, és tud repülni. A Colossal génszerkesztéssel alakítaná át úgy, hogy dodóra jellemző tulajdonságokat mutasson.

A dodó Mauritius szigetén élt, nagyjából egy méter magasra nőtt, és akár 23 kilogrammot is nyomhatott. Természetes ragadozó híján sem az emberektől, sem a velük érkező macskáktól és más állatoktól nem félt, utolsó élő példányát 1662-ben látták. A genomját a 2000-es évek elején szekventálták, a DNS bomlása miatt azonban hiányosan. A Colossal mesterséges intelligencián alapuló rendszert fejlesztett, amely segít azonosítani, mely gének felelhetnek a faj jellegzetességeiért. A cég a mauritiusi tudósokkal, természetvédőkkel és a kormánnyal együttműködve az eredeti élőhelyére is visszatelepítené a madarat.
„A dodó visszahozása azt bizonyítaná, hogy a kihalás nem feltétlenül végleges.” – nyilatkozta Ben Lamm, a Colossal Biosciences alapító-vezérigazgatója.
Ben Lamm a Reutersnek azt is mondta, hogy a dodó az emberi tevékenység okozta kihalás legismertebb jelképe: a faj néhány évtizeddel az emberek Mauritiusra érkezése után eltűnt, nagyrészt a behurcolt inváziós fajok, például a patkányok miatt.