Vélhetően csak az angyali gyermeki képzelete hitte azt Samantha Reed Smith-nek, hogy amikor tízévesen fogta magát, és levelet írt Jurij Andropovnak, akit nem sokkal korábban választottak meg az SZKP Központi Bizottságának főtitkárának, hogy válasz érkezik majd a címzettől. A kislány a maga egyszerűségével „mindössze” arra kereste a választ, vajon miért olyan feszült hazája, az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonya.
Ma már rejtély, hogy a kislány mennyit értett abból, amikor Ronald Reegan a kommunizmus diadala érdekében mindenre képes bűnszervezetnek nevezte a szovjet vezetést, mire az új főtitkár válaszul közölte, az imperialista összeesküvők aláássa a szovjet állam alapjait, valamint veszélyezteti a világbékét.
Azt sem tudjuk, vajon felfogta-e Samantha az űrfegyverkezés és a különböző rakétatelepítések – a szovjetek az RSD-10, az amerikaiak a Persching-2 – veszélyét az emberiségre, vagy elképzelte-e azt a rengeteg sportolót, aki azért nem mehetett el két, egymást követő olimpiára, mert a nagyhatalmak éppen vicsorogtak egymásra.
Hogy teljesen így történt-e, azt nem tudjuk, de a legtöbb információ szerint 1982. november 22-én a Time magazin éppen Andropov portréját rakta a címlapra, és amikor maga a magazin a kislány kezébe került, felolvastatta a szovjet főtitkárról szóló cikket édesanyjával. A szülők későbbi elmondása szerint Samantha ezután megkérdezte az anyját: „Ha mindenki annyira fél Andropovtól, miért nem írnak neki levelet, és nem kérdezik meg, hogy háborút indít-e?”
Samantha a béke nagyköveteként Moszkva mellett járt Leningrádban, valamint a krími Artekben, ahol – természetesen – a legjobb szobát kapta, ugyanis nem a szüleivel, hanem a táborban nyaraló kortársaival szeretett volna lenni Fotó: TASSZ
Erre az anya így válaszolt: „Miért nem írsz neki magad?” És Samantha írt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem Andropov volt az első, aki levelet kapott tőle, ugyanis Samantha öt évesen diktált le egy levelet II. Erzsébetnek, és a brit udvar válaszolt is neki. Természetesen fennmaradtak a szovjet főtitkárnak írt sorai, több nyelvre lefordították azóta.
A levelet 1982 novemberében küldték el a Szovjetunióba, és amikor már senki sem gondolta volna, hogy valaha válaszolni fog rá valaki, akkor előbb 1983 áprilisában a levél egy része megjelent a Pravda című újságban.
Samantha megtudta, hogy levelének egy része megjelent a Pravdában, és gyermeki lelkesedésből ezután az Egyesült Államok szovjet nagykövetének írt, hogy vajon számíthat-e a főtitkár válaszára. És ekkor megtörtént a csoda, és 1983. április 26-án megérkezett Andropov válasza, aki meghívta a kislányt egy szovjetunióbeli utazásra.
A család 1983. július 7-én utazott el a Szovjetunióba, és amikor megérkeztek két hetesre tervezett útjukra, a moszkvai repülőtéren két idegenvezető és rengeteg újságíró várta őket. Samantha a béke nagyköveteként Moszkva mellett járt Leningrádban, valamint a krími Artekben, ahol – természetesen – a legjobb szobát kapta, ugyanis nem a szüleivel, hanem a táborban nyaraló kortársaival szeretett volna lenni.
Mielőtt hazatért volna, számos programot szerveztek a számára Moszkvában és Leningrádban is. Csak egy találkozóra nem került sor: Andropov és Samantha személyes találkozójára…
A teljes cikket elolvashatja a moszkvater.com portálon.
