Súlyos biztonságpolitikai figyelmeztetést adott ki a NATO katonai és hírszerzési vezetése. Christian Freuding altábornagy, a német szárazföldi haderő főfelügyelője a Politico szaklapnak adott interjújában kijelentette: az észak-atlanti szövetségnek legkésőbb 2029-re teljes körűen készen kell állnia egy esetleges orosz katonai agresszió elhárítására.
Teljes a konszenzus mind a 32 tagállam között
A német katonai vezető szavai szerint a megjelölt céldátum nem csupán egy egyedi, Berlin által kalkulált becslés, hanem a szövetség kollektív álláspontját tükrözi.
„Elő kell készülnünk. Készen kell állnunk a harcra. A NATO mind a 32 tagállama egyetért abban, hogy Oroszországnak 2029-ben már meglehet a képessége egy NATO-tagállam megtámadására”
– nyilatkozta Freuding. Az altábornagy arra is felhívta a figyelmet, hogy a jelenlegi hadigazdálkodási trendeket és az orosz védelmi ipar kapacitásait látva Moszkva akár a megjelölt 2029-es évnél korábban is képessé válhat egy ilyen léptékű támadó hadművelet megindítására.
Azonnali, áthidaló megoldásokra van szükség a haderőben
Freuding elismerte, hogy Németország a védelmi kiadások növelésével már eddig is sokat tett a fegyverkezés terén, ugyanakkor jelezte, hogy a bürokratikus és elhúzódó folyamatok komoly kockázatot jelentenek. A tábornok szerint a szövetségesek nem támaszkodhatnak kizárólag a hosszú távú, sokszor évtizedes kifutású fegyverfejlesztési programokra, mert a jelenlegi geopolitikai helyzetben a gyorsaság döntő tényezővé vált.
A főfelügyelő hangsúlyozta, hogy a Bundeswehrnek (a német haderőnek) sürgősen úgynevezett „köztes megoldásokat” és azonnal elérhető haditechnikai eszközöket kell beszereznie, hogy a védelmi képességekben mutatkozó kritikus hiányosságokat és kapacitásbeli réseket a lehető legrövidebb időn belül betoltozhassák.
Mozgolódás a NATO-határoknál
A hírszerzési riasztás hátterében az áll, hogy a szakértők szerint Oroszország már most, az ukrajnai háború aktív szakasza mellett is gőzerővel készül a konfliktus utáni időszakra. A nyugati megfigyelők szerint a keleti és észak-európai NATO-határok közvetlen közelében már megindultak azok a strukturális és csapatmozgások, amelyek a hosszú távú orosz katonai jelenlét átformálását és a szövetség nyomás alá helyezését szolgálják.
