Egyre nagyobb összeget hagynak a magyarok a magánegészségügyben, ám a növekedés jelentős része nem a több igénybe vett szolgáltatásból, hanem az áremelkedésből fakadhat – mondta Lengyel Lívia egészségügyi szakértő az ATV-nek. Elmondása szerint a lakossági egészségügyi kiadások 2024-ben nagyjából 510–520 milliárd forint körül alakulhattak, ez az összeg azóta tovább emelkedett.
A szakértő szerint ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az emberek több vizsgálatot vagy kezelést vásároltak volna, sokkal inkább az infláció és az áremelkedés húzhatta fel az összeget. A betegek elsősorban azért fordulnak a magánellátás felé, mert ott gyorsabban jutnak ellátáshoz, és jobb minőségű szolgáltatást várnak – a döntés egyszerre tudatos választás és kényszer, mivel sokan nem bíznak abban, hogy az állami rendszerben belátható időn belül megfelelő ellátáshoz jutnának.
A páciensek saját zsebből fizetnek
Lengyel Lívia rámutatott, hogy a magánegészségügyi finanszírozás szerkezete Magyarországon sajátos: más európai országokban jellemzően egészségügyi biztosítók, pénztárak vagy más közösségi finanszírozási formák állnak a szolgáltatások mögött, itthon azonban a páciens közvetlenül, saját zsebből fizet.
A szolgáltatói oldalon eközben egyre erősödik a verseny, különösen Budapesten alakult ki túlkínálat, ahol már nem feltétlenül életképes az a modell, hogy néhány orvos összeállva kisebb magánrendelőt üzemeltet – a rezsi, az orvosi díjak, a személyzet, a fertőtlenítés, a könyvelés és a marketing költségei mellett ez egyre nehezebben tartható fenn. Emiatt a piac a nagyobb szereplők felé tolódik: a páciensek egyre inkább a közepes és nagy szolgáltatóknál keresik az ellátást, ahol a minőség garanciáját és a 40–50 ezer forintos vizitdíjnak megfelelő környezetet is megtalálják. A verseny hatására egyes szolgáltatások ára az elmúlt egy-két évben még csökkent is.
Az állami ellátás legdrágább feladatait nem veheti át a magánszféra
A szakértő szerint a magánszektor továbbra sem képes átvenni az állami egészségügy legdrágább és legösszetettebb feladatait: a sürgősségi, traumatológiai vagy onkológiai ellátást a magánszolgáltatók rendszerszinten nem tudják biztosítani, mert ezek költségeit egy beteg saját zsebből már nem tudná kifizetni, ezekhez továbbra is a társadalombiztosítási kockázatközösségre van szükség.
Vannak ugyanakkor területek, ahol a magánszektor szerepet vállalhatna a várólisták csökkentésében, ilyenek például a nagyízületi protézisműtétek, a térd- és csípőprotézis-beavatkozások, valamint bizonyos szemészeti műtétek. Ehhez azonban forrásra lenne szükség, az állami egészségügyből pedig éves szinten körülbelül 2000 milliárd forint hiányzik – Lengyel Lívia szerint kérdéses, hogy ha a költségvetés ennek csak egy részét is pótolná, maradna-e forrás a magánszolgáltatók szélesebb körű bevonására. Mint mondta, az elektív műtétek minden országban várólistához kötöttek, de nem mindegy, hogy valakinek hat hónapot vagy két évet kell-e várnia.
A szakértő úgy látja, Magyarországon inkább a munkáltatói csomagok és a nagyobb kockázatközösségek jelenthetnek reális utat a magánegészségügyi finanszírozásban. Az egészségpénztárak szépen növekednek, részben az adókedvezmények, részben az egészségtudatosság erősödése miatt, az egyéni egészségbiztosítások szerepe azonban továbbra is korlátozott marad, mivel a biztosítók az idősebb vagy kockázatosabb ügyfelekkel nem szívesen szerződnek közvetlenül.
