Új kutatás hozott fontos felismerést az Alzheimer-kórral kapcsolatban, amely közelebb vihet a betegség megértéséhez és kezeléséhez.
Amerikai kutatóknak sikerült feltárniuk, mi állhat annak hátterében, hogy az Alzheimer-kórban szenvedők idővel nem ismerik fel legközelebbi szeretteiket sem. Egy új tanulmány szerint a memória szempontjából kulcsfontosságú idegi „védőhálók” bomlanak le az agy egy kritikus területén – a folyamat pedig szelektíven érintheti a társas kapcsolatokhoz kötődő emlékeket - közölte az Index.
A Virginiai Egyetem kutatói arra jutottak, hogy az úgynevezett perineurális hálók – amelyek az idegsejteket körülölelve stabilizálják a szinaptikus kapcsolatokat és segítenek megőrizni a hosszú távú emlékeket – súlyosan károsodnak az Alzheimer-kór korai szakaszában. Ezek a finom, mátrixszerű struktúrák az agy egy speciális régiójában, a hippokampusz CA2 nevű részében esnek szét, ott, ahol a társas felismeréshez kapcsolódó emlékek tárolódnak.
Eltűnő védőhálók, eltűnő arcok
Amikor a kutatók egereknél mesterségesen lebontották a perineurális hálókat a CA2 területén, az állatok elveszítették a társas felismeréshez kapcsolódó memóriájukat: nem emlékeztek a többi egérre, ugyanakkor minden más típusú emlékük érintetlen maradt. A jelenség ijesztően hasonló ahhoz, amit az Alzheimer-kórban szenvedő embereknél lehet látni, akik gyakran éppen szeretteik arcát felejtik el.
A tanulmány szerzője, Lata Chaunsali szerint ez új szintre emeli a betegséggel kapcsolatos megértésünket.
Rákgyógyszerekből lehet Alzheimer-terápia
A kutatás egyik legígéretesebb eredménye, hogy a tudósok megpróbálták megőrizni ezeket a védőhálókat – és sikerrel jártak. A kísérleti egerek egy része olyan MMP-inhibitorokat kapott (ezek olyan enzimgátló szerek, amelyeket eredetileg daganatellenes terápiákban vizsgálnak), amelyek képesek blokkolni a hálókat lebontó enzimeket.
Az eredmény lenyűgöző volt:
-
a kezelt egerekben kevésbé bomlottak le a perineurális hálók,
-
több társas memóriát őriztek meg,
-
annak ellenére, hogy Alzheimer-modellt hordoztak.
A kutatók szerint ez mérföldkő lehet a jövőbeli terápiák irányában. A sejtek közötti stabilitást biztosító struktúrák megerősítése új megközelítést jelenthet a betegség kezelésére és akár megelőzésére is.
