Az 1930-as évek óta nem dokumentálták tudományosan a súlyosan veszélyeztetett Bangka-szigeti lajhármaki (Nycticebus bancanus) létezését, azonban most kiderült, hogy a faj máig fennmaradt. Egy friss tanulmány szerint egy helyi természetvédelmi szervezet 2015 és 2025 között több mint 90 egyedét azonosította az Indonéziához tartozó Bangka-szigeten. Sokan már kihaltnak gondolták az állatot, amely kizárólag erről a szigetről ismert.
Házakból és ültetvényekről mentették ki
A Reuters tudósítása szerint az állatok a sziget több pontjáról kerültek elő. Ez azt bizonyítja, hogy a faj több területen is életben maradt, pedig élőhelyei jelentősen pusztultak. A legtöbb lajhármakit lakóházakból, kertekből, ültetvényekről vagy utakról mentették ki. Néhány példány súlyosan megsérült, például elektromos vezetékek miatt. A gyógyulás után 86 egyedet engedtek vissza a természetbe.
A sziget lajhármakijainak élőhelye főként az ónbányászat, valamint az olajpálma-ültetvények miatti erdőirtás következtében zsugorodott össze.
Timon Glaw, a tanulmány egyik szerzője meglepőnek tartja, hogy a fajra ilyen sokáig alig figyelt a tudomány.
„Különösen megdöbbentőnek tartom, hogy egy ilyen jellegzetes, figyelemre méltó főemlős csaknem egy évszázadon át ilyen kevés tudományos figyelmet kapott. Újbóli felfedezése azt a reményt is felcsillantja, hogy más, kihaltnak hitt fajok is fennmaradhattak olyan helyeken, ahol a tudósok évtizedek óta nem kutattak” – nyilatkozta Timon Glaw.
Ártalmatlannak látszik, de mérget termel
A Bangka-szigeti lajhármaki kistestű, éjszaka aktív főemlős, amely lassan, kimérten közlekedik a fák között. Étrendjéről keveset tudni, feltehetően rovarokkal és különféle növényi részekkel táplálkozik. Bundája vörösesbarna, arcán jellegzetes rajzolat látható, szemei nagyok.
Barátságos külseje ellenére veszélyes állat. A könyöke közelében lévő mirigyekben mérgező váladékot termel. Ha fenyegetve érzi magát, ezt nyalogatással a nyálához keveri, majd harapással juttatja be. A mérget főként a fajtársaival vívott összetűzésekben használja, de a ragadozók és az élősködők elleni védekezésben is szerepe lehet. Embernél súlyos, akár életveszélyes allergiás reakciót is okozhat.
A faj megóvásához a szigeten megmaradt természetes erdőket kell védeni, és fel kellene mérni, pontosan hol maradtak fenn a példányok, illetve mekkorák az egyes populációk.