- Valamivel több, mint három éve hozta létre az Újságmúzeum közösségi oldalát. Mára egy komoly projekté vált, hiszen a Facebook-oldal mellett, amit majd százhatvanezren követnek, megszületett az ujsagmuzeum.hu portál, valamint már a harmadik kötet jelent meg nemrég az Újságmúzeum anyagai alapján. Gondolta, hogy ez lesz egy konyhai kisszéken írt közösségi oldalból?
- Amikor létrehoztam a Facebookon ezt az oldalt, az volt a célom, hogy amikor este, a kisgyermekeim lefektetését követően egy kicsit visszavonuljak, akkor nekem is legyen egy olyan kis szigetem, ahol csak és kizárólag magam lehetek. Éjjel kettőig, egy erős fekete mellett kezdtem el írni a napi egy posztomat, és azóta már az életem szerves részévé vált mindez. Amióta elkezdtem, mindössze a tavalyi karácsony és újév közötti időszakban szabadságoltam magam. De, hogy ne kerüljem meg a választ, nem, eszembe sem jutott. Nem gondoltam volna, hogy idáig jutok el.
- Lassan a szenvedélyből üzleti vállalkozás lesz…
- Higgye el, szenvedélyből csinálom, számomra ez egy misszió. Nagy álmom, hogy valamikor legyen majd Magyarországon egy igazi Újságmúzeum, a washingtoni Hírmúzeum mintájára, ahol a magyar sajtó valamennyi ágazatának története be lenne mutatva, és ahol a fiatalok, az utánpótlás oktatásának egy kis szelete zajlana. Pontosan tudom, hogy ennek létrehozása nem az én szintem, ám, nevezzük jószolgálati tevékenységnek, amit csinálok, azzal, amit eddig sikerült elérnem, talán rávilágítottam arra, van ilyenre igény. Nagyon örülök annak, ahova eljutottam, de még mindig nem az lebeg elsősorban a szemem előtt, hogy ebből üzlet legyen.
Az Újságmúzeum olvasóinak többsége hölgy, így Sal Endrének ezt figyelembevéve kell kialakítania a cikkek tartalmát Fotó: 10perc.hu
- Hány lábon is áll ez a nem üzlet?
- Jelenleg már öt. Ugye van az alap, a közösségi oldal, az erre épülő weboldal, az instagram-oldal, az immár három kötetből álló könyvsorozat, illetve a tényleg gyermekcipőben járó YouTube-csatorna. Megalapítottam az Újságmúzeum Kft.-t, ami a céges hátteret adja mindehhez.
- És azért ne feledkezzünk meg a tavaly összerakott kiállításáról sem…
- Hát, igen, azt hiszem, talán erre vagyok a legbüszkébb. Tavaly március 15-én megnyílt Pécelen az Újságmúzeum kiállítás a Ráday Kastély területén található Márványistállóban. Külön érdekessége volt a tárlatnak, hogy hétvégente 15 és 16 órától én voltam a házigazda, és személyesen mutattam be a 180 korabeli címlapból álló kiállítást.
- Mikor jött rá arra, hogy az emberek vevők a szenvedélyére?
- Amikor elhatároztam magam, hogy létrehozom az álmaim felé vezető út első lépcsőfokait, akkor felmértem, vajon milyen igényei lehetnek az olvasóknak. Elkezdtem magukról az újságokról, korabeli hírlapokról, magazinokról írni, de hamar rájöttem, sokkal több embert érdekel az, hogy az adott újságok kikről, mikről írtak. Sosem feledem, az első poszt a háborúellenes, cenzúrázott Népszava 1915. május 1-re kiadott számáról szólt, melyet annyira cenzúráztak, hogy végül üresen jelent meg. A posztokat átlagban 6-700 ezer ember olvassa, és amikor a presszógép magyar származású feltalálójáról, Illy Ferencről írt posztom átlépte a milliós határt, tudtam, megérkeztem. Volt olyan, amikor 1,6 millióan olvasták a posztjaimat, azt hiszem a konyhamanufaktúrában létrehozott munkáim eredményével elégedett lehetek.
Jelenleg már öt lábon álló vállalkozás lett a szenvedélyből indított közösségi oldalból - mindezt jórészt egymaga érte el az alapító-mindenes Sal Endre Fotó: 10perc.hu
- Nem félt attól, hogy a Facebook majd elviszi rossz irányba a kezdeményezését? Hogy a sok arc és név nélküli kommentelő majd tönkreteszi a munkáját?
- Nagyon jó azt látni, hogy a Facebook nemcsak magamutogatásra jó, hanem értékek átadására is remek. Azt hiszem az a helyes kifejezés, hogy szeretetözönt tapasztalok a követőimtől. A múltkor kitettem két kis szösszenetet Mikulás napján, és rengeteg olvasói történet tette teljessé. Megható volt olvasni a sok-sok gyermekkori sztorit. De ugyanezt tapasztalom akkor, amikor megírok egy-egy színészéletrajzot. A követők teszik teljessé ezeket a posztokat a maguk öt-tíz másodperces személyes élményeikkel.
- Nem lehet könnyű tartani az állandó kapcsolatot az olvasókkal, hiszen manapság az már nem elég megtartani a követőit, hogy kirak napi két posztot.
- Arra nagyon figyelek, hogy az oldal interaktív legyen, minden hozzászólásra reagálok, érezzék a követőim, kedvelőim, hogy valamennyien fontosak a számomra. Nem tagadom, vannak olyanok is, akik remek ötleteket adnak, kikről lehetne, kellene írnom, és ezeket igyekszem megfogadni.
- A rengeteg poszttól nem lehetett nehéz eljutni oda, hogy mindezek a cikkek egy könyvben is megjelenjenek. Sőt, ma már háromkötetes szerző. Mi adta meg a végső lökést ahhoz, hogy évente egy könyve jelenjen meg?
- Mindig is féltem a könyvírástól, de a kommentelők annyit bíztattak, hogy két évvel ezelőtt ősszel gondoltam egy merészet, és magánkiadásban megjelentettem négy kötetes csomagban az addig megjelent cikkeimet. Nem titok, megrendelés után nyomtattam, és egy darab sem maradt a nyakamon. Ez már a sokadik visszajelzésem volt arra, hogy a kis küldetésemnek igenis van értelme. Megkerestem a Librit, és ma már tényleg a harmadik kötet is megjelent. Tavaly karácsony előtt kiadott könyvben olyan magyarokkal találkozhattak az olvasók, akik ugyan világhírűek lettek, de itthon alig ismerik őket. A nemrég megjelent Mi, magyarok a századelőn kötetben ötvenegy olyan izgalmas, elfeledett történetet dolgoztam fel, amelyen keresztül képet kapunk arról, milyen világban éltek felmenőink a XX. század elején. Kiderül belőle, ki is volt a magyar Rómeó és Júlia, vagy milyen szenzációs lélekvándorlás tartotta lázban a 30-as években a magyarokat. Nem titok, tervezem már a negyedik könyvet is.
Régi sportújságíróként azért sportos témákat is megoszt az Újságmúzeum közösségi oldalán Fotó: 10perc.hu
- Egykori sportújságíróként aránylag kevés sportos témát dolgoz fel. Mi ennek az oka?
- A naponta jövő visszajelzésekből rájöttem, hogy inkább hölgyek olvassák az Újságmúzeum cikket. Mivel a sport őket nem nagyon köti le, így a témaválasztásomat elsősorban ez határozza meg.
- Annak idején éjjel írta a cikkeket, hogy másnap reggelre ott legyen a friss, ropogós olvasnivaló az oldalán. Mostanra változott ez a szokása?
- Noha a nap két cikk megírása a figyelem fenntartása miatt szükséges, a késő esti munkán nem változtattam. Most is éjjel dolgozom a legtöbbet, ugyanis két kisgyermekem életében így mindig jelen tudok lenni.
- És a család többi tagja?
- A feleségem mindig is biztosította számomra a nyugodt hátteret, ami nélkül nem működne semmi. Ám mára szinte a jobbkezem lett, hiszen nemcsak a weblap grafikája fűződik a nevéhez, de a pr és marketing, valamint az adminisztrációs feladatok közül is egyre több az ő vállát nyomja. Nagyfiam, a 18 éves Bálint is részt vesz a munkában, ő kezeli az Instagram-oldalt, valamint ő vágja a kisfilmeket a YouTube-ra. Nagyon érdekli ez a világ, örülök, hogy sikerült felkeltenem benne is az érdeklődő fiatalt.
