- Kismértékben orvosság, nagymértékben gyógyszer – szokták mondani a borral kapcsolatban. De azért gondolom illik valahol megállni?
- Tény, hogy az alkohol nagy mennyiségben sejtméreg, a korlátlan és mindennapos italozás természetesen senkinek sem ajánlható. A kulcs ehelyett a mértékletesség: egy kevés bor elkortyolgatása sok szempontból előnyös a szervezetünk számára. Egyet biztosan kijelenthetünk a borral kapcsolatban, hogy néhány korty kifejezetten jó hatással lehet az egészségünkre. Hogy pontosan hol illik megállni? Nos, nők és férfiak esetében is ajánlható, hogy a napi borfogyasztásuk semmiképpen ne lépje túl a két decit! Ez a mennyiség az, ami elegendő ahhoz, hogy a pozitív egészségügyi hatások érvényesüljenek. Éppen ezért nem bánnám, ha az orvosok receptre felírnák…
- Melyik borfajta a legjobb akkor, ha az egészségünkre gondolunk?
- A legjobb hatást az egészségünkre a vörösbor gyakorolja. Nem csak a vérképződésben segít, a benne található antioxidánsok védik az érfalat. Egy nemrégiben megjelent tanulmány kimutatta, a vörösborban lévő polifenolok hozzájárulnak a belekben élő mikrobion, azaz a baktériumflóra sokszínűségéhez. Ezek az antioxidánsok táplálékkal látják el az emésztésünkben fontos szerepet játszó baktériumokat.
- A borfogyasztás egyfajta életstílus is. Egy borász miként issza a szőlő nedűjét?
- Kétféleképpen: vagy szomjat oltok vele, vagy pedig egy ételhez kiválasztom a megfelelő bort. Első esetben ugyebár fröccsöt iszunk, míg utóbbinál már odafigyelünk a legapróbb részletekre, a kulináris élvezetekre is. Nem véletlen, hogy én mindig két borospohárral ülök az asztalhoz.
Bajor László szerint néhány korty bor kifejezetten jó hatással lehet az egészségünkre Fotó: 10perc.hu
- Igaz az, hogy minél korosabb egy bor, annál jobb?
- Néhány bornak tényleg jót tesz az idő, de abszolút nem írom alá, hogy a fenti mondás minden esetben igaz lenne. Gondoljon bele, például a rozékba… Ráadásul a piac sem fogadja örömmel az idősebb évjáratokat, jelenleg az egy-két éves borok a menők.
- Azzal sem ért egyet, amikor azt mondják, hogy a szekszárdi borvidék méltatlanul alul van értékelve a hazai borvidékek között?
- Ezzel bizonyos mértékben kénytelen vagyok egyetérteni, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy kevésbé ismert, de ez sajnos a régi idők öröksége. Korábban egyszerűen ki lett osztva, hogy mely területen milyen szőlőfajtát termesszenek, és milyen bort készítsenek belőle. Ide a kadarka és az óvörös jutott, és mire az itteni szakemberek észbe kaptak, egyszerűen lemaradtak a választásról, lemaradtak arról, hogy az itteni vidéknek a legjobb fajtát kiválasszák.
- Miért, mi lenne a legjobb a szekszárdi borvidéknek?
- Szerintem a kékfrankos és a merlot.
A szakember állítja, jelenleg az egy-két éves borok a menők Fotó: 10perc.hu
- Összetartó közösség a szekszárdi borásztársadalom?
- Ebben biztos lehet, itt a borászok összetartása példaértékű. Ha valamilyen kérdés, akár szakmai szinten felmerül, őszinte választ fog kapni, hisz a borászok között ezen a vidéken nincs szakmai féltékenység. Ha a mi vidékünkről ér el sikert egy bor, azt szinte közös sikernek érezzük. Persze egy dolog nagyon jellemző ránk: az a fajta turpisság, amivel értékesíteni tudjuk a minden szempontból minőségi borunkat.
- Mi jellemző egy borászra: saját termékét fogyasztja elsősorban vagy másoknál találja meg az asztalra valót?
- Én a saját boromat iszom, de természetesen kíváncsi vagyok máséra is. Sokszor veszek részt borkostoláson, és nem titok, a vakkostolást szeretem a legjobban, amikor semmilyen külső tényező nem befolyásol a véleményem kialakításában. Noha nem erre utalt a kérdés, de ide tartozik, hogy minden borásznak egy igazán jellemző kiemelt bora van, míg a többi fajtát mindig mögé sorolja. Bárki kóstoltat, a kiemelt termék odakerül az asztalra.
- Az elmúlt időszakban átvitt értelemben más is odakerült az asztalra, amire senki sem vágyott. Mennyire rázta meg a szakmát a jelenlegi egészségügyi helyzet?
- Nem titok, a borásztársadalom számára a jelenlegi helyzet egyenértékű azzal, hogy mindegyikünk a talpon maradásért küzd. A vendéglátás és a turizmus, azaz a két legfőbb felvásárló terület szinte eltűnt, hatalmas forgalomkiesést okozva ezzel. Sajnos ebből is kivettem a saját részem, hiszen a forgalmam negyven-ötven százalékra esett vissza.
A legjobb hatást az egészségünkre a vörösbor gyakorolja Fotó: 10perc.hu
- A borászati szegmens is kapott mentőövet a nehézségeik áthidalására?
- Három megoldás közül választhattunk. Akinek szőlője is van, nemcsak felvásárló, az élhetett az úgynevezett zöldszüret adta lehetőséggel. Ebben az esetben a még éretlen szőlőfürtöket le kellett szüretelni a földre, majd a leszüretelt terület nagysága után járt az állami támogatás. A másik lehetőség az úgynevezett krízislepárlás, amelynek keretein belül szintén pályázat útján kaptak a borászok lehetőséget arra, hogy a gyengébb minőségű boraikat leadhatták lepárlásra az államnak, amely annak alkoholtartamától függően fizetett érte. A harmadik lehetőség pedig az, hogy a borász kevesebb szőlőt vesz a gazdától, így kevesebb lesz a bor és a veszteség. Valamennyi lehetőség átmeneti, mondhatnánk tűzoltás jellegű, de a semminél mindenképpen jobb, valamennyire segít a talpon maradásban.
- Általában a borászatok családi alapon, apáról fiúra vagy leányra szállnak. Ön örökhagyó vagy öröklő ebben a mókuskerékben?
- Én vagyok az első borász a családban, de ebben persze az édesapámnak is jelentős része volt. Amikor 19 évesen elmentem tengerésznek, és 28 évesen világot járt tengerészként hazatértem, ő volt az, aki maga mellé vett, és velem együtt folytatta a kádármesterséget. 1983-tól hordókat gyártottunk, majd jött az ötlet, hogy a belevalóval is foglalkozzak. Én a szőlővel nem foglalkozom, hanem felvásárolom azt a gazdáktól. Az első saját boromat Balatonfüreden adtam el, itt kaptam érte először pénzt. Évről évre nőtt a boraim mennyisége, a csúcséveimben, ami 2012 és 2014 között volt, évente közel egymillió liter bort értékesítettem. Ma meg, mint már mondtam, a többi borászhoz hasonlóan a talpon maradásért küzdök.
A legfontosabbnak azt tartja Bajor László, hogy kreatív legyen a borász Fotó: 10perc.hu
- Meddig még?
- Tény, 67 éves vagyok, eljön lassan, vagy nem is olyan lassan, hogy a borászat vezetését átadom a lányomnak, aki ugyan próbálkozott másfele is, de végül ő döntött a borászat mellett. Még mielőtt rákérdez, nem, nem furcsa ma már, ha egy nő vezet egy borászatot, hiszen egyrészt egyre több a hölgy az ágazatban, másrészt állítom, sokszor bizony jobb az érzékszervi megállapításuk, mint a férfiaknak.
- Mi jelentheti a jövőt?
- A borászat jövője az, ha lépést tud tartani a modernizációval. Újabb és modernebb gépeket szerez be, a legjobb kezelőszerekkel dolgozik. Nem olcsó, de ma már nélkülözhetetlen. Szerencsére itt is vannak pályázati lehetőségek, egyrészt a kedvező hitelek formájában, másrészt állami támogatást is el lehet nyerni, amikor egy-egy gép bekerülési árának a nettó ötven százalékát kifizeti az állam. De persze a legfontosabb, hogy kreatív legyen a borász. Egy jó címke vagy egy jól eltalált név is segít a piacon, ám manapság ez sem biztos, hogy elég. Jómagam például tengerészi múltamat nem megtagadva vettem egy 20 méteres hajót, amelyen nyolc-tíz személyre bortúrákat, borvacsorákat szervezünk majd, miközben akár a Duna deltáig is lehajózunk.
