- Ha már egyszer meg lettek szólítva a sportközgazdászok, megkérdezném, szórta már a hamut a fejére, illetve vigyázzállásban elénekelte már azt, hogy az éjjel soha nem ér véget?
- Hát ez érdekes, az édesapám is ezt kérdezte egy-két napja. Nem venném magamra a külügyminiszter úr szavait, ugyanis sosem gondoltam felesleges beruházásoknak a sportlétesítmények építését, ám ezzel kapcsolatban mindig is fontos volt a racionális háttér megléte, a létesítmények fenntarthatósága. A sporttámogatások értékelését, ugyanúgy, mint minden mást a világon, nem szabad csak és kizárólag feketének vagy fehérnek látszatni. Kétségtelen tény, eddig nem voltak eredmények, így könnyebb volt a bírálat is, ugyanakkor most sem szabad abba a hibába esni, hogy mindent jó, ami a magyar sportban, a magyar labdarúgásban történik. Rengeteg jó elem van immár, de azt mindenkinek el kell fogadnia, hogy vannak még bőven javítandó dolgok. Az éneklésről csak annyit jegyeznék meg, én ezen már túl vagyok, hiszen 2016-ban úgy harmincezer honfitársammal együtt párszor elénekeltem már Marseille utcáin.
- Azért elvitathatatlan a fejlődés a magyar labdarúgásban, hiszen egymás utáni két Európa-bajnokságra kijutott a válogatott, feljutottak a legjobbak közé a Nemzetek Ligájában, illetve immár harmadik esztendeje van magyar klubcsapat valamelyik nemzetközi kupasorozat főtábláján. Ez lenne az a bizonyos első lépcső?
- Kétségtelen tény, ezek szép eredmények, de azt tudomásul kell vennünk, hogy sokkal jobbra vélhetően nem számíthatunk. Ez a helyünk, ahol most vagyunk, és ezt kell stabilizálni. A válogatottnak minden alkalommal ki kell harcolnia az Eb-n való szereplést, illetve a Bajnokok Ligájában vagy az Európa-ligában ott kell egy magyar klubnak lenni minden kiírásban. Ha megnézzük a régiónkat, az egykori keleti blokkhoz tartozó államokat, akkor azt láthatjuk, maximum ez érhető el. A horvátok, a szerbek, a szlovének, a csehek, a lengyelek, a románok vagy a szlovákok sem tudnak ennél jobbat elérni klubszinten, de akár nyugodtan idevehetjük az osztrákokat és a svájciakat is. A felsorolt országok válogatottjainál is ugyanez a helyzet, maximum néhány esetben a világbajnoki részvétel is megvan.
- De 2018-ban a horvátok…
- Tudom, hogy ezüstérmesek lettek, de ha megnézzük az 1998-as bronzérmüket nem számítva ők sem értek el számottevő eredményeket.
- Kijelenthető az, hogy a sporttámogatásoknak, a létesítmények építésének köszönhető a labdarúgásunk ilyen szintű előre lépése?
- Ami a klubfutballt illeti, ott kijelenthető, hogy a jelenlegi sportpolitika, a támogatások rendszere az, aminek köszönhető a fejlődés. Azonban a válogatott esetében sokkal összetettebb a támogatások hatása. Ha megnézzük a jelenlegi csapatot, a legnagyobb sztárok egyetlenegy percet sem játszottak a magyar elsőosztályban, az új akadémiákról kikerült játékosok között kevés a meghatározó ember a mai keretben. És akkor még nem említettük azokat, akik kész játékosként érkeztek Magyarországra, majd a honosításuk után lettek a válogatott tagjai. De ugyanakkor tagadhatatlan, hogy ideális körülmények között készülhet a csapat a nagy feladatokra, így nem lenne igazságos, ha azt állítanánk, hogy a válogatott esetében semmilyen szerepe nincs a támogatási rendszernek a fejlődésben.
- Egyre többször lehet hallani, olvasni azt, hogy most majd mind a válogatott, mind pedig a Fradi elkezdhetné ebben a mostani helyzetben visszatörleszteni a beléjük ölt állami milliárdokat. Tényleg realitás ez, vagy csak politikai fogás?
- Ez egy jó adag demagógia… A bevételeinek jelentős részét leadózza az államnak mind a Magyar Labdarúgó Szövetség, mind pedig a Ferencváros, tehát ez az összeg már eleve visszafolyik az államkasszába. Kétségtelen tény, hogy a válogatott az Európa-bajnokságra való kijutásért eddig 9,25 millió eurót, megközelítőleg hárommilliárd forintot kap az európai nemzetközi szövetségtől, az UEFA-tól. Ez a pénz aztán kiegészülhet majd további milliókkal, ha netán pontot, pontokat szerezz a csapat a csoportmeccseken. A Fradi eddig hét és fél milliárd forint bevételnél jár a Bajnokok Ligája főtáblára kerülésért, amihez eddig 330 millió forint pontpénz biztosan hozzájön. De további pénzre számíthatnak a zöld-fehérek a jegybevételek után, hiszen két találkozón lehettek nézők, illetve a különböző televíziós és marketing jogokból is csurran-cseppen. Jómagam úgy vélem, úgy 10-11 milliárd forintnál állhat majd meg a számláló, ez a reális jelenleg. Ez az összeg pont a kétszerese a csapat éves költségvetésének. Bevallom őszintén, ha a jelenlegi egészségügyi helyzetet nézzük, szerintem sokat dobna a futballsikereink elfogadottságán, ha ezekből az összegekből valamennyi százalékot a vírusellenes küzdelemre felajánlanának. Nagyon jó üzenete lenne, egyben kihúzná a méregfogát a sok kételkedőnek.
- Őszintén, lát erre szemernyi esélyt?
- Mivel nagyon fontos lenne a magyar labdarúgás megítélése miatt egy ilyen felajánlásnak, a válaszom igen, látok rá esélyt.
- Mit tenne a Ferencváros helyében a magyar labdarúgásban szinte elképzelhetetlen méretű bevétellel? Most persze a megmaradt milliárdokra gondolok…
- Azt mindenkinek tudomásul kell vennie, ha ezt az eredményt, mármint valamelyik kupasorozat főtábláján való szereplést stabilizálni akarja a Fradi, akkor bizony tovább kell erősíteni a csapatot. Bizony költeni kell egyre jobb, de még megfizethető játékosokra. Higgye el, nem az számít, hogy honnan érkezik valaki, hanem az, hogy mit tud. A képességeit kell nézni egy kiszemeltnek. Olyanokra van szükség, akik a mi bajnokságunknál erősebb pontvadászatokban is tényezők lennének.
- Lépjünk túl a magyar focin. Még sosem volt olyan a történelemben, hogy olimpiát és különböző világversenyeket kell tologatni, elhalasztani, és ezek egyelőre beláthatatlan következményekkel járhatnak. A jelenlegi egészségügyi helyzetben a sport milyen veszteségekkel élheti túl ezt a válságot?
- Sajnos nemcsak a sport, hanem minden ágazat jelenleg olyan helyzetben van, hogy olyan veszteségeket kell, hogy elszenvedjen, aminek egy részét már soha többé nem lehet visszahozni. Ugyanis ha a koronavírus holnapra teljesen eltűnne a világunkról, attól még a gazdasági válság itt maradna. Most minden a vírushelyzettől függ, és bizony ha tavasszal nem indulhat újra minden, tovább fog mélyülni a válság, és ami már most látszik, hogy mindez jóval mélyebben érinti majd a gazdaságot, az emberek mindennapjait, mint a 2008-as. Úgy vélem, a legoptimálisabb forgatókönyv az lehet, ha a sport tavasszal beindulhat, az a gazdaságot is fel fogja pörgetni.
- Mennyi idő alatt küzdhetjük le a válságot?
- Ha bejön a legoptimálisabb forgatókönyv, akkor talán egy-két év alatt. Ha nem jön be, akkor bizony akár hosszú évekig is eltarthat mindez.
- A sportban is szinte minden sportág versenynaptárát át kellett írni idén…
- És jövőre ugyanez lesz. Van három nagy rendezvény, a labdarúgó-vb, a labdarúgó Európa-bajnokság és az olimpia, ami minden másnál elsőbbséget élvez. Ha ezeket meg lehet rendezni, utóbbi kettőt már egy esztendővel minimum elcsúsztatva, akkor minden másnak ehhez kell alkalmazkodnia. Az eredetileg 2021-ben rendezendő atlétika-világbajnokságot már áttették 2022-re. Azoknál a sportágaknál, ahol nem rendeznek minden évben világ-, vagy Európa-bajnokságot, ott könnyebb a helyzet. Ugyanakkor a 2022-es foci-vb télen lesz, és ez azt jelenti, van még idő, erőltetett menetben meg lehet oldani a kontinentális selejtezőket és pótselejtezőket.
- Mekkora gazdasági káoszt okoz az országoknak az, ha egy világverseny elmarad, vagy akár csak egy évvel később rendezhetik meg?
- Az átmeneti segítséget jelent, ha tologatják csak az eseményeket. Ám ott, ahol a beruházások ellenére nem lehet megrendezni az adott világversenyt, ott erősebben fog a válság jelentkezni. Ugyanis a felépített létesítményeket fenn kell tartani, ráadásul az állagmegóvás is jelentős pluszkiadást jelenthet.
- Futballmeccseken már szinte megszoktuk a zárt kapukat, ám az egészen döbbenetes lenne, ha az olimpiát is nézők nélkül kellene megrendezni.
- Tény, furcsa lenne a nézők nélküli olimpia, de ha nincs más megoldás, bizony meg kell hozni ezt a döntést. Jelenleg azt kommunikálja minden érintett, hogy jövőre lesz olimpia Tokióban, ám egyrészt márciusban is ezt mondták 2020-ról, másrészt majd tavasszal fog döntés születni ebben a kérdésben. Addig felesleges találgatni. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a turizmus visszaesése nagy érvágás lesz a rendező Japánnak, ugyanakkor egyszerűsítené a kiadásokat. Az infrastrukturális fejlesztések mindenképpen elkészülnek, így azok a polgári életben hasznosíthatóak lesznek. A pr-hatás gyengülhet, de ha a kialakult helyzetben mégis sikerülne problémamentesen megrendezni az olimpiát, az akár még jól is elsülhet a rendező számára.
