A kaszinó- és dohánykoncessziók teljes rendszerének felülvizsgálatát rendelte el a kormány, amelynek a végén akár a jelenlegi koncessziós szerződések felmondása is következhet. Magyar Péter miniszterelnök szerint nemcsak azt vizsgálják meg, hogyan osztották ki annak idején a jogosultságokat, hanem azt is, hogy a koncessziós társaságok teljesítették-e a szerződéses kötelezettségeiket, illetve megfelelő összegű díjat és adót fizettek-e az államnak -írja a Portfolio.
A kormányfő „radikális átalakítást” helyezett kilátásba. A vizsgálat kiterjed a koncessziós jogokra, azok odaítélésének körülményeire, magukra a szerződésekre, a bennük foglalt kötelezettségek teljesítésére, valamint az adó- és díjfizetésre. A dohánypiac esetében a legérzékenyebb pont az országos nagykereskedelmi rendszer, amely jelenleg egyetlen magántulajdonban lévő társaság kezében van. Magyar Péter szerint ez a piaci szereplő nagyon alacsony koncessziós díjat fizet a feladatért. A miniszterelnök felidézte a trafikpályázatok körüli botrányokat is: állítása szerint a dohány-kiskereskedelmi jogosultságok kiosztásakor számos esetben politikailag közel álló személyek és családok jutottak trafikengedélyhez.
Végleges döntés a tervek szerint a következő egy-két kormányülés egyikén születhet. Magyar Péter szerint első körben a jelenlegi koncessziós szerződések felmondására kell gondolni. A dohánytermékek értékesítésének liberalizálása ugyanakkor nincs napirenden, a kormány továbbra is korlátozott és ellenőrzött értékesítési rendszert akar fenntartani.
1143 milliárd forint árbevétel, 3,5 milliárd forint koncessziós díj
Amikor a miniszterelnök a nagykereskedelmi koncesszióról beszélt, az Országos Dohányboltellátó Kft. által működtetett rendszerre utalt. A társaságon gyakorlatilag minden, trafikokba kerülő dohánytermék keresztülmegy, ennek megfelelően hatalmas összegek jelennek meg a könyveiben: a cég 2025-ben 1143 milliárd forintos árbevételt ért el, 1,8 százalékkal többet az egy évvel korábbinál. A bevétel döntő része nem marad a vállalatnál, az eladott áruk beszerzési értéke önmagában 1102 milliárd forintot tett ki.
Az államnak fizetett koncessziós díj tavaly 3,5 milliárd forint volt. Ez jelentős visszaesés: 2024-ben még 8,4 milliárd, 2023-ban pedig 12,3 milliárd forintot fizetett ezen a címen a társaság. A díj nem egyszerűen a forgalom vagy a profit meghatározott százaléka, hanem többlépcsős képlet alapján számítják ki, amely figyelembe veszi többek között a dohánytermékeken keletkező árréstömeget, valamint a működéshez kapcsolódó közvetlen és közvetett költségeket.
A cég a tavalyi visszaesést több tényezővel magyarázta. Nőtt a dohány- és más nikotintartalmú termékek illegális kereskedelme, a fogyasztók egy része pedig olyan, dohányt nem tartalmazó nikotintermékekre váltott, amelyek már nem tartoznak a társaság koncessziós monopóliuma alá. Emellett a lazuló kamatkörnyezet csökkentette a pénzügyi bevételeket, miközben a működési költségek emelkedtek. A vállalat az elmúlt tíz évben összesen 40,1 milliárd forint koncessziós díjat fizetett, miközben a szerződésben rögzített minimális összeg ugyanebben az időszakban 4,5 milliárd forint lett volna – a tényleges befizetés tehát mintegy 35,5 milliárd forinttal haladta meg a szerződés szerinti minimumot. A konstrukció jövedelmezőségét jelzi, hogy a társaság 2016 és 2025 között összesen 67,6 milliárd forint nyereséget ért el, a tulajdonosok pedig 2025 után 11,4 milliárd forint osztalékot vettek ki a vállalatból.
Két cég kapta meg a kizárólagos jogot 2015-ben
Az Országos Dohányboltellátó története 2015-ben kezdődött, két évvel a nemzeti dohányboltok rendszerének elindítása után. Az állam ekkor döntött úgy, hogy a trafikok nagykereskedelmi ellátását is központosítja. A feladatot a BAT Pécsi Dohánygyár Kft. és a Tabán Trafik Zrt. érdekeltségébe tartozó társaság kapta meg: a Tabán Trafik 51, a BAT 49 százalékos tulajdonrészt szerzett a cégben, amely országos és kizárólagos jogosultságot kapott a nemzeti dohányboltok ellátására.
A döntést már megszületésekor viták övezték. A rendszerből kimaradó nagy nemzetközi dohánycégek – köztük az Imperial Tobacco, a JTI és a Philip Morris – kifogásolták az eljárást, és azt állították, hogy a korábban több nagykereskedelmi szereplőre épülő piac központosítása indokolatlan volt. A kritikusok érvelése szerint az új rendszer nem piaci hiányosságot orvosolt, hanem egy addig több vállalkozás által végzett nagykereskedelmi és logisztikai tevékenységet szervezett egyetlen szereplő kezébe. A kimaradó társaságok később független logisztikai szolgáltatóra épülő alternatív modellt javasoltak, olyan konstrukcióval, amelyben a koncessziós díj akár évi 6 milliárd forintig emelkedhetett volna. Az állam végül nem ezt választotta.
A trafikrendszer maga is koncesszión alapul
A felülvizsgálat jelentősége túlmutat a nagykereskedőn, hiszen a magyar trafikrendszer is koncessziós alapokon működik. Az Országgyűlés 2012-ben fogadta el a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvényt, amely állami monopóliummá tette a dohánytermékek kiskereskedelmét: cigarettát és más dohányterméket főszabály szerint csak az értékesíthet, aki erre az államtól koncessziós jogot és hatósági engedélyt kapott.
Az átalakítást a kormány akkor elsősorban népegészségügyi érvekkel indokolta, a cél a dohánytermékeket árusító üzletek számának csökkentése, a piac ellenőrizhetősége és a fiatalkorúak hozzáférésének megnehezítése volt. A változás nagyságrendje óriási: a 2013 előtti mintegy 40-43 ezer dohányárusító hely helyett ma kevesebb mint hatezer Nemzeti Dohánybolt működik. A koncessziókra 2012 végén írták ki a pályázatot, a nyertesek húsz évre kapták meg a jogosultságot, így a 2013-ban elindult koncessziók főszabály szerint 2033 körül járnak le.
A rendszer legnagyobb politikai botránya nem a monopólium létrehozásából, hanem a koncessziók kiosztásából nőtt ki. A 2013-as eredményhirdetés után ellenzéki pártok, civil szervezetek és a piacon korábban működő vállalkozók egyaránt azt állították, hogy számos településen politikailag vagy személyesen jól kapcsolódó pályázók jutottak trafikokhoz, miközben olyan kereskedők veszítették el a dohánytermékek értékesítésének lehetőségét, akik korábban évekig ebből éltek. Ekkor vált közkeletűvé a „trafikmutyi” kifejezés.
A botrány egyik legismertebb epizódja Szekszárdhoz kötődött. Hadházy Ákos, aki akkor még fideszes önkormányzati képviselő volt, azt állította, hogy helyi politikusok név szerint véleményezték a pályázókat; a nyilvánosságra került hangfelvétel tovább erősítette a politikai szempontokat feltételező vádakat. A kormányoldal ezt vitatta, és arra hivatkozott, hogy különböző politikai kötődésű pályázók egyaránt nyertek koncessziót. A szekszárdi ügyben indult nyomozást az ügyészség később megszüntette,
