Kilencvennégy éves korában elhunyt Glenn Hall, a tengerentúli jégkorongliga, az NHL egyik legnagyobb hatású kapusa. A kanadai sportember neve összeforrt a kitartással és a fizikai állóképességgel: nem véletlenül emlegették a hoki „vasembereként” - írta a 24.hu.
Hall pályafutása során háromszor nyerte el a Stanley Kupát – kétszer játékosként, egyszer pedig kapusedzőként. A liga legjobbjai közé hétszer választották be, míg az All Star-gálán 13 alkalommal szerepelt. A legjobb kapusnak járó Vezina-trófeát háromszor vehette át, és különleges helyet foglal el az NHL történetében az is, hogy 1968-ban a Conn Smythe-trófeát – a rájátszás legértékesebb játékosának járó díjat – annak ellenére kapta meg, hogy csapata, a St. Louis Blues elveszítette a Stanley Kupa döntőjét a Montreal Canadiens ellen.
Maszk nélkül, megszakítás nélkül
Glenn Hall karrierjének nagy részében védőmaszk nélkül állt a kapuban, ami abban az időszakban még nem számított ritkaságnak, de a mai szemmel szinte elképzelhetetlen terhelést jelentett. Az NHL-ben három klubnál – a St. Louis Blues mellett a Detroit Red Wings és a Chicago Blackhawks kapuját védve – összesen 906 mérkőzésen lépett jégre.
Nevéhez fűződik egy olyan rekord, amelyet szakértők szerint szinte lehetetlen lesz megdönteni:
1955 októbere és 1962 novembere között sorozatban 502 alapszakasz-mérkőzésen volt csapata kezdőkapusa. A rájátszást is beleszámítva 552 egymást követő találkozón kezdett, megszakítás nélkül.
Egy korszak jelképe
Hall 1971-ben vonult vissza az aktív játéktól, majd 1975-ben beválasztották a sportág Hírességek Csarnokába. Pályafutása nemcsak a rekordok miatt maradt emlékezetes, hanem azért is, mert egy olyan korszakot képviselt, amikor a kapusok fizikai terhelése és szerepe egészen más volt, mint napjainkban.
Glenn Hall halálával az NHL történetének egyik legkeményebb, legkitartóbb alakját veszítette el a sportág. Rekordjai és öröksége azonban tovább élnek, és még sokáig mérceként szolgálnak a jégkorong világában.
