Nem elég önmagában a földrengés után kialakult katasztrófahelyzet, bizonyos jogszabályok még tovább nehezítik nemcsak a túlélők, de az áldozatok sorsát. A BBC riportot készített Törökország déli részén, ahol a Szíriából menekültek ezrei próbáltak meg új életet kezdeni. A polgárháború elől valamennyien elmenekültek, viszont a múlt hétfői, pusztító földrengés elől már sokan nem tudtak.
Törökországban 41 156-ra emelkedett a február 6-i földrengések halálos áldozatainak a száma, míg a sérülteké a jelen állás szerint 114 834. Tizenöt helyszínen még most is túlélők után kutatnak a mentőegységek, túlnyomó többségében a dél-törökországi Hatay tartományban. Ott, ahol a mentési munkálatok 13. napján hoztak ki túlélőket a romok alól. Három ember, köztük egy gyerek életét 296 óra után sikerült megmenteni.
Számos, a polgárháború elől a török oldalra menekülő szíriai család gyászol ezekben a napokban. A 45 éves Aysha Moarri zokog, miközben egy fehér, steppelt táskát simogat egy teherautó hátulján. Kiderült a borzasztó igazság: lánya holtteste van benne.
„Hogy hagyhattál itt minket? Te voltál az egyetlen ok, amiért életben maradtam... Hogyan élhetek így nélküled tovább?" – buggyant ki az asszony szájából. Miközben lánya élettelen tetemét öleli, tudomást sem vesz arról, hogy a platón családjának további öt tagja fekszik holtan.
Újabb hideg, de napfényes délután van a Bab al-Hawa határátkelőnél, Dél-Törökország és az ellenzék által irányított északnyugat-Szíria között. Itt gyülekeznek azok a szíriai családok, akik szerettüket veszítették el a múlt héten Törökország déli részét sújtó földrengés miatt.
Mindenhol érezni a halál semmihez sem hasonlítható szagát. A családok csak jönnek, majd a holtestekkel fordulnak vissza Szíriába, hogy ott eltemessék a természeti kataszrófa áldozatait. Aysha, a férje, Nouman és négyéves unokája, Elma voltak az egyetlenek, akik túlélték, hogy összeomlott az a hatemeletes panelház, amelyben éltek. Két lányukat, egy fiukat és két unokájukat veszítették el, és még mindig keresik a vejüket. reménykednek, hátha…
A család nyolc évvel ezelőtt az újrakezdés reményében elmenekült a szíriai polgárháború elől, és a dél-törökországi Antakya városában keresett menedéket. A város mára romokban hever, épületeinek több mint fele megsérült.
A Bab al-Hawába szállított szíriai áldozatok nevét kék tollal írják a hullazsákokra, hogy hazatérve azonosítani lehessen őket. „Vigyázzatok egymásra. Shirin, kedvesem, vigyázz a bátyádra és a nővéredre, valamint a szeretett unokáimra" - mondja Aysha, miközben megcsókolja lánya testét a fehér vásznon keresztül.
Ujjai a teherautóra ragadtak, mintha soha többé nem akarná elengedni. Férje sírva fakad a határt átlépő teherautó láttán. „Viszlát kedveseim... Mindannyian hazamentek... Együtt lesztek, többé senki sem választ el titeket egymástól” – int búcsút Nouman bekötözött kezével.
Aznap még újabb öt teherautó érkezett a határra, amelyek a romok alól előkerült szíriai holttesteket szállították vissza a hazájukba. Némelyik holttest csak takaróba volt bugyolálva, mert neki már nem jutott hullazsák...
A Moarri család egyik tagja, Ali elárulja, hogy a szír menekültek miért küldik a családjuk holttestét Szíriába. „Az a mi otthonunk. Itt még mindig reméljük és hisszük, hogy egy napon visszamegyünk. Szeretnénk, ha szeretteink ott várnának minket."