Komoly szerkezeti problémákra és a lakossági életszínvonal stagnálására világít rá az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat legfrissebb jóléti elemzése. A frissen közzétett adatok szerint 2025-ben Magyarországon volt a legalacsonyabb az egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztás (AIC) a 27 tagú unióban. Bár a mutatóink minimálisan elmozdultak, a régiós versenytársak sokkal gyorsabb ütemben javítottak a pozíciójukon, így a magyar háztartások jóléti szintje hivatalosan is a rangsor legutolsó helyére került.
Miért mutat pontosabb képet az AIC, mint a GDP?
A közgazdászok és elemzők többsége egyetért abban, hogy a hagyományos bruttó hazai termék (GDP) önmagában nem alkalmas egy-egy ország lakosságának valós megélhetési és jóléti szintjének mérésére. Erre a célra az Eurostat az egy főre jutó tényleges fogyasztást (AIC) használja, amely a háztartások által ténylegesen megvásárolt árukat és igénybe vett szolgáltatásokat méri – ráadásul úgy, hogy a számítás során kiegyensúlyozza az egyes tagállamok közötti árszínvonal-különbségeket (PPS).
A 2025-ös adatok alapján a rangsor végén helycsere történt:
-
2024-ben még Bulgária és Magyarország állt a legrosszabb helyen (a magyar lakosság fogyasztása akkor az uniós átlag 72%-át érte el, míg a bolgár és az észt mutató 74%-on állt).
-
2025-re az észt és a bolgár jóléti mutatók érdemben javultak, így Magyarország Lettországgal holtversenyben, az uniós átlag mindössze 73-73%-ával a rangsor legeslegvégére csúszott vissza.
Miért nem fogyaszt a magyar?
A gazdasági szaklapok, köztük a Portfolio elemzése szerint a rendkívül alacsony fogyasztási szint mögött mélyen gyökerező, egymással összefüggő szerkezeti és makrogazdasági okok húzódnak meg.
A jelenség egyik fő kiváltója a tartósan magas állami és vállalati beruházási ráta: a megtermelt GDP-ből arányaiban sokkal kevesebb forrás marad a lakossági fogyasztás közvetlen ösztönzésére.
Ezzel párhuzamosan a magyar családok jövedelmi szintje nemzetközi összehasonlításban továbbra sem magas, a lakosság pedig a bizonytalan gazdasági környezetben érthető módon óvatos, hitelt sem szívesen vesz fel. Ennek eredményeként a belső piac és a fogyasztás érdemben képtelen növekedni, ami komoly gátat szab az ország relatív felzárkózásának.
Elhúzott a régió, miközben a GDP-nk nem is olyan rossz
A legfájdalmasabb pont a magyar gazdaság számára a régiós összehasonlítás. Közép-Európa többi állama ugyanis rohamléptekkel közeledik a nyugati életszínvonalhoz. Lengyelország háztartásai például már az uniós átlag 88%-án állnak, amivel megelőzik Litvániát (87%) és Szlovéniát (86%) is. Az Európai Unióban mindössze nyolc ország tudott az átlag felett teljesíteni: a jóléti rangsort Luxemburg vezeti (az átlag +45%-ával), amelyet Németország (+20%) és Hollandia (+19%) követ.
A helyzet iróniája, hogy a tiszta gazdasági teljesítményt mérő, egy főre jutó GDP tekintetében Magyarország pozíciója lényegesen kedvezőbb. A fejlettségi rangsorban hazánk a 23. helyet foglalja el, az uniós átlag 76%-ával, amivel maga mögé utasítja Görögországot és Bulgáriát (68-68%), Lettországot (71%) és Szlovákiát (75%) is. Ez a kettősség világosan bizonyítja: a Magyarországon megtermelt gazdasági profit és érték jelenleg nem tud közvetlenül átáramlani a lakossági pénztárcákba és a mindennapi jólétbe.
