Döbbenetes és egyben mélyen szomorú strukturális átrendeződést mutat a hazai szociális ellátórendszer helyzete. Magyarországon radikálisan emelkedik az idősek aránya a hajléktalanok körében, és egyre több, hetven év feletti ember kényszerül arra, hogy az utcán vagy átmeneti szállásokon élje le élete utolsó szakaszát.
A Február Harmadika Munkacsoport legfrissebb, csaknem 7000 hajléktalan ember közvetlen megkérdezésén alapuló országos jelentését Budapesten mutatták be a szakemberek. A kutatás eredményei egyértelműen rávilágítanak arra, hogy a riasztó jelenség mögött egyszerre áll az állami szociális védőháló és ellátórendszer folyamatos gyengülése, valamint a megélhetési és lakhatási nehézségek drasztikus fokozódása.
A kórházakból egyenes út vezet az utcára
Győri Péter, a munkacsoport tagja és a Menhely Alapítvány kuratóriumi elnöke a részleteket ismertetve elmondta: az idős hajléktalanok számának megugrásáért elsősorban az otthoni és az intézményes ápolási rendszer fokozatos, rendszerszintű összeomlása a felelős. Az érintettek jelentős része egyszerűen már képtelen kigazdálkodni a piaci alapú lakhatás vagy a megemelkedett rezsi költségeit a nyugdíjából vagy jövedelméből.
A helyzetet tovább súlyosbítja az egészségügyi struktúra átalakítása:
-
A kórházi krónikus és ápolási részlegek folyamatos leépítése és bezárása közvetlenül növeli a hajléktalanok számát.
-
Sok idős, súlyos krónikus betegséggel küzdő ember úgy kényszerül elhagyni az egészségügyi intézményeket, hogy mögöttük nincs semmilyen támogató családi vagy szociális háttér, amely befogadná őket.
-
Ez a vákuumhelyzet egyenesen a tartós, gyakorlatilag visszafordíthatatlan időskori hajléktalansághoz vezet.
Havi 50 ezer forintból a túlélésért
A felmérés anyagi szempontból is kétségbeejtő képet fest a fedél nélkül élőkről. A hajléktalan emberek többsége rendkívül alacsony jövedelemmel rendelkezik: a válaszadók legnagyobb része 50 ezer forint alatti havi összegből próbál megélni a mindennapokban, ráadásul jelentős részük súlyos adósságokat görget maga előtt.
A megkérdezett hajléktalanok kétharmada ráadásul egyáltalán nem, vagy csak részlegesen munkaképes, ami a fizikai állapotuk romlásával kombinálva teljesen elvágja a kitörési lehetőségeket.
A fizikai betegségek mellett a mentális egészségügy válsága is visszatükröződik az adatokból. Az utcán élők mintegy 30 százaléka szorulna állandó pszichiátriai ellátásra, ám a szakma szerint a pszichiátriai gondozóhálózat súlyos kapacitáshiánnyal és szakemberhiánnyal küzd. A megfelelő kezelések elmaradása miatt a betegek állapota folyamatosan degradálódik, ami szintén hozzájárul a hajléktalanság tartóssá válásához.
Azonnali beavatkozást követelnek a szakértők
A Február Harmadika Munkacsoport a helyzet azonnali kezelése érdekében átfogó szakpolitikai javaslatcsomagot fogalmazott meg a döntéshozók felé. Sürgetik a szociális intézményrendszer azonnali anyagi és szervezeti megerősítését, a pszichiátriai és addiktológiai ellátás célzott fejlesztését, valamint a támogatott lakhatási programok országos kiterjesztését.
Emellett a szakemberek szerint elengedhetetlen a közterületi életvitelszerű tartózkodás jelenlegi tilalmának (a hajléktalanság kriminalizációjának) azonnali megszüntetése, valamint az érintett szabálysértési szabályok felülvizsgálata, mivel a büntetések és az eljárások nem oldják meg, csupán elfedik és elmélyítik a problémát.
