Az Uránusz mindig is a Naprendszer egyik legkülönlegesebb bolygója volt. Tengelyferdesége közel 90 fokos, vagyis gyakorlatilag az „oldalán fekve” kering a Nap körül. A kutatók szerint ezt egy ősi, bolygóméretű objektummal történt ütközés okozhatta.
A bolygó mágneses mezeje szintén szokatlan: csaknem 60 fokkal eltér a forgástengelyétől, nem a középponton halad át, hanem attól mintegy a sugár egyharmadával eltolva helyezkedik el. A szakemberek úgy vélik, hogy ezt nem klasszikus, fémes mag, hanem inkább sós vízrétegek generálhatják. Mindez azonban nem akadályozza meg, hogy a pólusoknál sarki fény alakuljon ki.
Most a James Webb űrteleszkóp infravörös tartományban végzett megfigyelései új részleteket tártak fel a bolygó felső légköréről.
Ionok, hőmérséklet és mágneses zavarok
A brit Northumbria Egyetem kutatói az infravörös adatok alapján a bolygó légkörében található ionok hőmérsékletét és sűrűségét vizsgálták. Az eredmények szerint a sűrűség az uránuszi felhők felett mintegy 1000 kilométerrel a legmagasabb, míg a hőmérséklet 3000–4000 kilométeres magasságban éri el a csúcsát.
Az adatok arra utalnak, hogy a felső légkörben összetett és dinamikus változások zajlanak, amelyek nagy része a ferde mágneses mezőhöz köthető. A tanulmány a Geophysical Research Letters című tudományos folyóiratban jelent meg.
A vizsgálat egyik fontos megállapítása, hogy a sarki fény két különálló sávban jelenik meg a mágneses pólusok körül. A két sáv közötti rés feltehetően a mágneses erővonalak átmenetéhez kapcsolódik. Hasonló jelenséget figyeltek meg a Jupiter környezetében is, ami arra utal, hogy eltérő belső szerkezet mellett is kialakulhatnak hasonló mágneses hatások.
150 Celsius-fokos lehűlés néhány évtized alatt
A másik figyelemre méltó eredmény a légkör hőmérsékletének alakulásához kapcsolódik. A James Webb méréseit a Voyager–2, valamint más űrszondák és földi teleszkópok korábbi adataival összevetve a kutatók arra jutottak, hogy az Uránusz felső légköre az elmúlt évtizedekben jelentősen lehűlt.
A számítások szerint a bolygó felső légköre mintegy 150 Celsius-fokkal hidegebb, mint az 1990-es években volt. Ez a mértékű változás bolygóméretű folyamatokra utal, és új kérdéseket vet fel az Uránusz energiaegyensúlyával és belső működésével kapcsolatban.
A kutatók szerint további megfigyelésekre lesz szükség annak megértéséhez, hogy ez a lehűlési trend meddig folytatódik, és milyen mechanizmusok állnak a háttérben.
Kapcsolódó anyagunkban bemutatjuk, hogyan működik a James Webb űrteleszkóp, és miért jelent mérföldkövet a Naprendszer külső bolygóinak vizsgálatában.
